Seite - 30 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

30 A következő évben három frank sereg indult Liudevit ellen; az egyik Italiából, a második Karantániából, a harmadik Bajorországból és Felső-Panno- niából nyomult előre. Liudevit nem ereszkedett csatába velük, hanem egy hegyi várba húzódott. A frank hadak nem bántották az erős várat, de az országot kegyetlenül földúlták. Az egyik sereget, mely Felső-Pannoniának tartott, nagyban tizedelte a vérhas, úgy, hogy semmit sem végezhetett; a másik kettő dicstelen hazatérése közben Liudevit szövetségeseinek egy részét engedelmességre szorította. E közben Borna meghalt. Lajos császár a nép kérelmére unokaöcscsét, Ladasclavust, nevezte ki utódává. Fortunatus gradói patriarkhát Tiberius nevű papja följelentette Lajos császárnak, hogy Liudevitet ellenállásra buzdítja, hogy erődítmények emeléséhez mesterembereket küldött neki. A császár maga elé idézte a főpapot, a ki talán közelebbi viszonyba is lépett Liudevittel, mint földije s az idegen uralom ellensége. Fortunatus úgy tett, mintha hajóra akarna szállani, hogy a. császári udvarba menjen, alattomban pedig Zárába illant János tartományi főnökhöz, a ki nyomban Konstantinápolyba küldte, a hol aztán oltalmat talált. Liudevitnek ez a küzdelme Alsó-Pannonia függetlenségéért szintén azt a hiedelmet kelti, hogy a frank birodalom és Byzancz között ellentét forgott fönn, bár nem maradt híre, hogy a keletrómaiak támogatták volna a fölkelést. Liudevit a háború harmadik évében, mikor ismét frank sereg indúlt ellene, teljesen szövetséges nélkül állott Sisciában. Belátva a harcz sikertelen- ségét, mely országának nem hozhatott szabadságot, hanem csak pusztúlást és elnéptelenedést, a szerbekhez menekült. Einhard beszéli azt a nehezen érthető történetet, hogy azt a szerb zsupánt, a ki őt befogadta, megölte s országát elfoglalván, követeket küldött a császári udvarba s igérte, hogy maga is oda megy. Az emberi lélekben sok a daemoni erő, a mely kitör, ha a szerencsét- lenség fölrázza; lehetséges tehát, hogy a vendégszeretettel fogadott menekült abban a hitben követte el a bűntényt, hogy új politikai támaszra talál; de lehet, észrevette, hogy csak azért fogadták be, hogy kiszolgáltassák; sőt meglehet végűi az is, hogy a frank történetíró csak azért keni rá a vitéz ellenfélre a bűntényt, hogy igazolja Liudevit meggyilkolására nézve Bornának a nagy- bátyját, a ki befogadván és egy évig vendégéül látván Liudevitet, elvégre mégis csak megtette ezt a jó szolgálatot a frankoknak. Constantin írja, hogy a horvátok Pórin archonjuk alatt hét éves tusa után lerázták a frank igát és visszaszerezték szabadságukat. Alsó-Pannonia azonban még ezek hatalmában maradt és uralmukat a Száva torkolatáig föntartották.