Seite - 31 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

31 A bolgárokkal folyó határvillongásokban ez utóbbiak megint csak elpusztították a Dráva és Száva közét, sót a Dráván is átkeltek a rablók. A frankok elmozdították e csapás okozóját, Baldricus friauli őrgrófot s őrgrófságát négyfelé osztották (828). Ekkor keletkeztek Friaul, Isztria, Karinthia és Pannónia inferior tartományok. Ez a fölosztás végzetessé vált a horvátok sorsára. Jámbor Lajos fiainak viszálkodásai és a bolgárok támadásai következ- tében, a kik megszállták a Szerémséget, a frank hatalom annyira meggyöngült, hogy Liudevitnek követője akadhatott Ratimirben, de hamar elűzték. Ugy látszik, ekkor hol a bolgárok, hol meg a frankok uralkodtak ezen a szeren- csétlen tartományon; 827-ig nincs többé említés benszülött fejedelemről s a későbbiekről is alig egyéb a nevöknél. A „Gvozdon" (Kapelán) túl fekvő ország ment maradt a bolgárokkal való küzdelmektől ; ennek a sorsa a dalmácziai horvátokéval kapcsolatos. Constantin, a ki csak a hozzá közelebb eső, valamint azon állapotokról ír, a melyekről jobban értesülhetett, beszéli, hogy a horvátok és a szerbek III. Mihály (842 — 867) előde, Bazil alatt szabadok voltakés saját törvé- nyeikkel éltek. Archonjaik, fejedelmeik (principes) nem voltak; zsupánoknak engedelmeskedtek, mint a többi szlávok. Legrégibb, 852-ki, okiratunknak egy, mintegy 839-re visszamenő helye Mislav, Chroatorum dux-ról beszél, a mint hogy az egykorú frank évkönyvek Bornát is „duxu-nak nevezik; e szerint bizonyos, hogy a horvát fő zsupánok már 852 előtt viselték a dux czímet. Ugy ez, mint a kevéssel utóbb fölvett királyi czím, úgy látszik, alig korlátolt s időnként bizonyára teljes függetlenségnek volt a kifejezése. Hogy és mint függött össze ez időben a Dráva és Száva köze Horvátországgal, történeti bizonyossággal nem állapítható meg, mivel ez országrészek története a XI. századig ismét homályba borúi. A reánk maradt kevés adat értelmezési kísérlete nem derítené föl e homályt. A frankok visszaszorításával és a byzanczi hatalom időnkénti hanyatlásával a hírek is elapadnak és a történet- buvár láthatárába azon országok lépnek, melyek Velenczével és a római székkel érintkeznek. Különösen a lángeszű, széles látókörű és erélyes, de szerencsétlen VIII. János pápa foglalkozik sokat a horvátokkal, meg a szlávokkal, míg kiváló előde, I. Miklós, főleg a bolgárokra irányozta szemét. Az alakúiásnak viharos, következményekben nagy ideje volt ez, a melyben a horvát nép voltaképen jövőjének és fejlődésének az alapját vetette meg.