Seite - 33 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

33 kalóztársával együtt megölték, a többit meg elfogták. A harczok mindamellett Domagoj halála után is folytak. VIII. János pápa, kinek otthon elég alkalma volt, hogy a megbocsátás erényében gyakorolja magát, úgy látszik, megbocsátott Domagojnak, mert később is több, szívességet kérő és tanácsokat osztogató levelet intézett hozzá. A krónikák ez időre nézve jellemző epizódot beszélnek el. Horvát kalózok egy izben, a mikor Velenczében templomi ünnep volt, észrevétlenül kikötöttek Olivolónál s betörtek a templomba, hogy az esketésre váró mátkapárokat elrabolják, a mi sikerűit is. À velenczeiek egy kisebb hajórajjal utánuk iramodtak s szerencsésen vissza is vették az elrabolt kincseket és a menyasszonyokat, a kik néhány napig a horvátok rabjai voltak. Ez esemény emlékezetéül a doge a Maria Formosa templomban 1797-ig évről-évre megajándékozta volt a szegény menyasszonyokat. A narentanokról azt is beszélik, hogy a konstantinápolyi zsinatról haza térő római főpapokat a zsinat hiteles irataival együtt hatalmukba ejtették. Velencze 998-ig kénytelen volt adót fizetni a horvát fejedelmeknek, hogy nyugtot szerezzen magának. Nem volt ez előny Horvátországra nézve s mai fogalmaink szerint becsületére sem vált, de akkor a velenczeiek sem voltak ebben nagyon érzékenyek és kereskedelmök később sem volt erre kényes úgy, hogy keresztény rabszolgáknak szaraczénok számára való eladását törvénynyel kellett eltiltani, még pedig több izben ; de mindannyiszor kijátszották. Domagoj, úgy látszik, a byzanczi udvar neheztelését is magára vonta, mert halála után fiait mellőzték és byzanczi segélylyel Sedeslavot tették meg fejedelemmé. Sedeslav uralkodásának három ténye ismeretes, melyek elég világosan mutatják politikáját. Először is elismerte a konstantinápolyi patriarcha felsőbbségét ; ez által szorosan szövetkezett a kereskedelem-politikai érdekből Byzanczczal tartó dalmát városokkal, azután meg rendezni igyekezett a zavaros horvát trónörökösödést. Ez az eljárása bizonyítja, hogy széles látókörű államférfiú volt, talán a leg- tehetségesebb az akkori horvát uralkodók között. Byzanczhoz hajló politikájának első előnye volt, hogy a császár neki adta a dalmát tengermelléki városok adóját, a melyek ettől fogva igen csekély összeget fizettek a császárnak felsőbb- sége elismeréséül. S bár ennek daczára még mindig fönmaradt államjogi külön- állásuk, csak névleges volt az már, a valóságban pedig Horvátországgal való teljes összeolvadásuk útja meg volt törve. Ép így készítette elő a görög egyház- hoz tartozó szerbekhez való közeledést. A rendezett trónörökösödés meggátolta H. 5