Seite - 37 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

37 és egy Nonából származó velenczés keresztelő medenczén e fölírat : „sub tempore Wissasclavo". Legújabban hosszú föliratot találtak, mely Regina Helenát, Mihály nejét és István anyját említi 976 évszámmal. Okiratokból fönmaradt X.János pápának egy levele (924), melyet Lucius hamisnak tart, ellenben Farlati, Raíki, Jaffé és mások tárgyilag hitelesnek tekintenek. E levél valami T.-t nevez rex Chroatorumnak. Ezt aT. diplomatikai siglát „Tomislav '-ra magyarázzák, a kit Tamás főesperes a 914. évnél mellé- kesen említ mint dux-ot. Ellenben újabb történészek ez okiratot s a T(omislav) nevet ama hírekkel hozzák kapcsolatba, melyeket bíborban született Constantin a nemzeti uralkodóház fénykorából közöl. S híreinek joguk van a hiteles- ségre, mert mint kortárs ír és hivatalos kútfőkből meríthetett. „A birodalom kormányzásáról44 szóló művében azt írja, hogy a horvátok Trpimir és fia Kriesimir idejében 60.000 lovasból és 100.000 gyalogból álló hadsereget tudtak kiállítani. Tengeri haderejük 80 nagy hajóból (sagenae) és 100 kis járműből (condurae, Kovvtúols, ebből a velenczei gondola) állott. A nagy hajókon 40, a kisebbeken 10 matróz fért el. Ez a Trpimir — mondják némelyek — azonos lehet Tomiszlávval, még pedig akként, hogy Tomiszláv (Tamás), a keresztnév, a Tq^imir nemzetségi név mellé teendő, mint később Kriesimir Péter vagy Zvonimir Demeter. Valamely még fölfedezendő fölírat, vagy okirat oldhatná meg legjobban e kérdést. A régiek méltán mondották, hogy a ki boldogan akar élni, legelőször is tekintélyes hazájának kell lenni. E szerint a horvátok boldogabbak voltak ekkor, mint régi történetök bármely más korszakában, mert a görög források jelentése szerint hegyeik úttalan szorosaiban tönkretették a nagy bolgár sereget, a mely a szerbeket már előbb meghódította volt. Kevéssel utóbb elhúnyt Simeon, a nagy bolgár czár; a velenczeiek még adófizetők voltak s a naren- taiakkal sem bírtak; a horvátok tehát nagy haderejökkel uralkodó állást foglalhattak el annál is inkább, mivel a keletrómai birodalmat súlyos küz- delmek kötötték le. Ekképen történetök legkedvezőbb időszakát élték. Fontos kutatni azon okokat, a melyek megakadályozták őket, hogy ily kedvező időben kellően fölhasználják a hatalmukban álló tetemes segély eszközöket. Első sorban Constantáinak Kriesimir tengeri haderejére vonatkozó tudó- sítása értékével kell tisztába jönnünk. Gibbon e hely tárgyaláskor megjegyzi, hogy „száznyolczvan hajót nagy tengeri erőnek képzelhetünk, de tengeré-