Seite - 39 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

39 ha eszünkbe juttatjuk VIII. János beavatkozását Horvátország ügyeibe : épen- séggel nem látszik valószínűtlennek, hogy akkor a horvátok is olyan ájtatosak voltak. Ellenben abban az időben, melybe Raíki teszi Trpimir és Kriesimir uralkodását (928—46), nem valószínű, hogy a curia beavatkozott volna a horvát uralkodók politikájába, mert az Alberichtől szorongatott pápák ez időben már csak árnyékát képviselték Szent Péter széke egykori hatalmának. Ez okból az olyan Márton-féle ember nagyon könnyen szerezhetett befolyást Horvátország népére és vezető osztályaira. Sőt lehetséges az is, hogy hazája nagyon közel esett Velenczéhez. A velenczeiekben vetélytársaik e jámborsága nagy derültséget kelthete ; náluk az ilyesmi alig okozott volna akkora aggályt. A legjobb viszonyban voltak a hitetlenekkel, ellátták őket fegyverrel a keresztények ellen, szállítottak nekik rabszolgákat és herélteket, főleg a verduniek voltak igen keresettek, a kiket a zsidók gyári módra állítottak elő, néha-néha meg keresztény hadi foglyokat, köztük horvátokat is, rabszolgákúl adtak el. Nem engedték, hogy vállalataikban akár a pápa, akár a császár akadályozza őket; a hol gyöngébbeknek érezték magukat, meghajoltak, hogy kedvezőbb alkalommal újra kezdjék dolgukat; még vallásosságuknak is az állam czéljaira kellett szolgálnia. Szent Márk holttestét Alexandriából Velenczébe szállították; ez az ereklye inkább politikai, mint vallási jelkép volt előttök. A „Velencze és Szent Márku harczkiáltás, úgy látszik, felsőbbséget nyújt Szent Márk védenczeinek. Míg a horvátok az Adriai tenger partszélein mozogtak és Rómára néztek, a velenczeiek főleg Byzanczczal barátkoztak, mely akkor még a polgárosodás középpontja s a világkereskedés fő helye volt; ott és a Keleten tanúlták el a fogásait azon ipar-ágaknak, melyek később gazdagságuk s ezzel együtt hatalmuk egyik kútfeje volt. Igen fontos minden esetre az is, hogy milyenek voltak ez időben Horvát- ország vezető körei, legelői természetesen a király. Ha akkor I. Miklós, VIII. János vagy VII. Gergely pápa-féle férfiak uralkodtak volna Horvát- országban, bizonyosan többre vitték volna, mint Kriesimir. Tomislav Trpimir király, ki a Constantin említette haderőt szervezte s valószínűleg legyőzte a bolgárokat, úgy látszik, valóban jelentékeny uralkodó volt. Kriesimir alatt azonban mintha már beköszöntött volna a hanyatlás ideje. Államférfiúi tehet- ségére nem épen kedvező világot vet az, hogy nem volt emberismerő. Minden valószínűség szerint ugyanis fiának későbbi gyilkosát, Pribinát ő maga tette