Seite - 40 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

40 meg bánná, helytartóvá s fia gyámjává. Ez a végzetes ember megölte a reá bizott fiatal királyt, Miroslavot, és szörnyű polgárháborút támasztott, mely az országot tönkre tette. A görög kútfó kivált azt említi föl, hogy a bonyodalmak következtében Horvátország hadereje tetemesen csökkent s a 8o-ból csak 30 hadihajója maradt. Ez adatokból következtethető, hogy az említett haderő nem volt egységes, hanem, mint a későbbi feudális seregek, az egyes törzsek jutalékaiból állt, melyekkel azonban a bitorló Pribina már nem rendelkezhetett. Pribina legyőzetése után valószínűleg mellőzték Surinja Svetoslavot, a törvényes trónörököst, és öcscsét, Drzislavot választották királylyá. Surinja, úgy látszik, olyan kiváló uralkodói tulajdonokkal bírt, hogy a pártos urak, kiknek gyönge király kellett, ellene voltak. Ugy látszik Byzancz keze is benne volt a játékban, mert Tamás főesperes szerint utóbb Byzancz adományozta Drzislavnak és utódainak a királyi czímet és jelvényeket. Körűlbelől ez időben (991) választották meg Velenczében Orseolo II. Pétert dogévá, a kiről atyja azt mondotta, hogy hazájának dísze lesz. A pártviszályoknak, melyek előde alatt dúltak, csakugyan véget vetett, halállal fenyegetvén mindenkit, ki a népgyűléseket zavarni merné. Biztosí- totta magának a jóakaratot Konstantinápolyban, hol jelentékeny kereskedelmi kedvezményekre tett szert, továbbá követségeket küldött Egyptom és Svria szultánjaihoz, hogy támogatásukat megnyerje. Drzislav, a hogy a gyönge emberek szokták, nem kellő helyen és időben alkalmazta az erős kéz politikáját, s a tengerparti városokat és Velenczét is egyszerre kezdte szorongatni. Állása különben is bizonytalan volt, mert nemcsak a háttérbe szorított pártokkal gyűlt meg a baja, hanem a törvényes, erősebb akaratú s úgy látszik, okosabb trónkövetelővel is, a kinek a kiszorítása az ő tragikai bűne volt. Byzanczi segélylyel jutván a trónra, kétségkívül viszonszolgálatra kötelezte magát, mely valószínűleg a bolgárok ellen nyújtandó segítségben állt; ekkor azonban talán a hozzá menekült s nála dús ajándékokban részesült Penòo bolgár herczeg nővérétől elámíttatva, elpártolt Byzancztól, sőt Bolgária mellé állott. Mindez eseményeknek nagy és általános belső elégedetlenséget kellett kelteniök s ez lehetett az ok, mely az egymást immár gyorsan követő eseményeket fölidézte. A velenczeiek kijárták maguknak Byzanczban azt a megbízatást, hogy az elpártolt Horvátországot meghódítsák; Surinja, a törvényes trónkövetelő, hívta őket az országba, mint később a magyar