Seite - 41 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

41 és a szerb trónkövetelők a törököt; a római tengerparti városok Sedeslav meggyilkolása után ismét elidegenedtek Horvátországtól, a papságuk meg épen nem táplált barátságos érzelmeket a szláv liturgia és képviselői iránt; a horvát király és a narentaiak fejedelme is egyenetlenkedtek. Ezen, minden esetre fölöttébb válságos időben Drzislav újólag követelte Velenczétől a hátralékos évi adót, melyet a doge ezekkel a büszke szavakkal tagadott meg: „Az adót nem valami követségtől küldöm el, hanem magam megyek, hogy megfizessem44. A szeretetreméltóság talán az államföntartó, de nem az államalapító tulajdonságokhoz tartozik. A velenczeiek fölszerelték a hajórajt, egy ügyesen rendezett küldöttség tisztelgését fogadták, a püspök ünnepélyesen átadta Szent Márk zászlaját a dogénak, ki állítólag 997 (1000?) Nagyboldogasszony napján elindúlt a hajórajjal. Útja inkább diadalmenethez hasonlított, mint hódító hadjárathoz, mert majd mindenütt nemcsak ellenállás nélkül fogadták, hanem ünnepélyesen üdvözölték. Csak a nagyon megerősített Lesina és Lagosta szigetet kellett valóban megvívnia s a narentaiakat levernie. Csak a föntebb vázolt körülmények teszik érthetővé, hogy a velenczei doge tulajdonképeni háború nélkül urává lehetett Horvátország legfontosabb helyeinek azon király fiának uralma alatt, a kinek magának nagy szárazföldi és tengeri hadereje volt. Ilyen körülmények mellett képzelhető, hogy általános volt az elpártolás, s a horvát vidéki nép és a latin városok lakossága seregestől csatlakozott a velenczeiekhez, hogy Szent Márk zászlaja alatt saját királya ellen harczoljon. Surinja Svetislav a dogét Trauban ünnepélyesen fogadta s fiát Velenczébe adta nevelőbe. Némelyek azt tartják, hogy ő maga lett az uralkodó; de bizonyos, hogy Drzislav egyelőre még megtartotta országa egy részét és Surinjának a doge leányával, Hicelával, egybekelt fia, István, jutott a trónra. Habár Orseolo II. Péter hódító útjának egyelőre nem volt is állandó eredménye, ez az esemény mégis nagy fontosságúvá lett Velencze jövőjére nézve, mert ez volt az első lépés Dalmácziának s Horvátország legfontosabb részeinek a teljes meghódításához. A doge illesztette czímébe ezeket a Horvát- országra nézve súlyos következményű szókat: „és Horvátország és Dalmáczia44 herczege, ezt a jogát 1085-ben Komnen I. Elek császár is megerősítette, Kálmán király meg l 10l-ben elismerte. Arbe, Veglia és Ossero szigetek adóbevallásaiból ítélve, a Velenczének fizetett egyenes adó nem volt nagy; 15—40 nyestbőr, vagy némi selyem volt az egész, de a közvetett terhek fölöttébb súlyosak voltak. A velenczeiek H. 6