Seite - 53 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

53 és dalmát királyságok byzanczi részének helytartója. À horvátok nyomban elszakadtak Byzancztól s visszatértek törvényes királyukhoz, az időközben királylyá koronázott II. (III.) Bélához (l 172 — 1196). Minthogy a lakosság azonnal a király zászlói alá sietett, Horvátország és Dalmáczia visszaszerzése vérontás nélkül sikerűit. Csupán Spalato fejtett ki némi ellenállást; de végre ez is meghódolt s Béla király újra egyesíté Horvátországot, Dalmácziát és a Szerémséget a magyar koronával. Most aztán belenyúlt a byzanczi birodalom ügyeibe és súlyos harczok után elérte azt a nagy eredményt, hogy az 1186-ki békében III. Izsák császár végképen lemondott az egykor Byzancztól függött horvát tartományokról. A horvátok és a dalmaták a velenczeiek ismételt támadásai daczára szilárdan Mrgyarországgal tartottak s Kalán pécsi püspökben olyan kormányzót kaptak, ki ennek a Dráva és Narenta (Neretva) közötti nagy területnek az ügyeit igen jól vezette. A horvátoknak a velenczeiekkel folytatott harczai idején Bertalan, Veglia grófja, a későbbi Frangepánok egyik őse, nagy érdemeket szerzett a korona iránt. Ezek elismeréseűl Modrus horvát megyét (zsupát) kapta azon kötelezett- séggel, hogy 10 pánczélos lovast állít, mikor a horvát hadsereg (exercitus chroaticus) táborba száll. 1194-ben Béla az érdemes Kalánt elmozdította a helytartóságból és Imrét, a trónörököst, kit 1185-ben magyar királylyá koronáztatott, Horvát- ország „iQabb királyává" (rex junior) tette. Klaié azt hiszi, hogy Imre 1194-ki második koronázása a Horvátország és Dalmáczia királyává való koronázást jelenti. Béla király nagyon népszerű volt Horvátországban. A krónikások lendületes szavakban írják le az ő és helytartói bölcs uralkodását. Béla támadó politikáját a Balkán-félszigeten utódai még erélyesebben folytatták. Ók voltak az ó-hitűek és patarenusok leigázására és megtérítésére irányúló pápai törekvések előharczosai. Béla utóda, Imre király (1196—1204), sok kellemedenséget kényszerűit tűrni a koronára vágyó öcscsétől, Endrétől, ki Horvátországot, Dalmácziát és Rámát vagy Boszniát, a hol nagyon sok és önfeláldozó híve volt, akarta örökségül. A két testvér harcza nagyobbára a Dráva és Száva közti földön folyt le s Endre III. Incze pápa tiltakozása ellenére Horvátország és Dalmáczia urává tette magát a Drávától Halomföldeig (Hum). Mikor Endre az ó-hitűek és a patarenusok üldözésével jobban megnyerte a pápát, az ő közbenjárásával békét kötött Imrével, mely azonban nem volt