Seite - 57 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

57 Az Anjouktól az új-korig. Az utolsó Árpád, Velenczei Endre (1290—1301) idején, a ki anyját, Morosini Tomasinát szlavóniai herczegnövé, nagybátyját, Morosini Albertet herczeggé nevezte ki Pozsega székhelylyel, az Anjou-házbeli nápolyi királyok számos párthívet szereztek Horvátországban, különösen a horvát ősnemesség- V hez tartozó Subié nemzetséget, melynek hatalmát a tatárjárás után nyert királyi kiváltságok tetemesen megnövelték. III. Endre 1293-ban a tenger- V melléki (Horvátország, Dalmáczia) bánságot adományozta Subic Pálnak örökös méltóságúi. Anjou Róbert Károly (1300 —1342) 1300-ban, még Endre király életében, partra szállt Spalatóban s horvátok és magyarok közt nyomban nagy pártot nyert. Hosszú tusák után néhány délmagyarországi és horvát nemzetség, valamint a pápa segítségével megszerzé a magyar királyságot. Ez az a történeti időszak, melyben a horvát-szia von nemzetségek döntő szerepet visznek, mint Szent István koronájának előharezosai. Subic Pál bán és fia, Mladen, 1312-ben meghódították a bosnyák bánság egy részét s a velenczésekkel is harczoltak Zára birtokáért (1311 —1313). Mladen bán elhamarkodása következtében az összes dalmát városok Velencze kezére kerültek. Midőn e miatt a Baboniéok, Kurjakoviéok s más nemesek fegyvert fogtak Mladen ellen, Róbert Károly király 1322-ben a knini táborban elfogatta s Magyarországba vitette. A Mladen bukását követő zavarokban Róbert Károly elvesztette Horvátország és Dalmáczia legnagyobb részét. A régi birodalom magvát Knin városával együtt Nelipic, a hatalmas olygarcha bírta, míg a szélek a bosnyák uralkodó és Velencze kezére kerültek. Károly fia,Nagy I. Lajos {1342 —1382), egész uralkodása folyamán azon volt, hogy az urak hatalmát megtörje s Velenczét kiverje a dalmát városokból. 1345-ben és 1346-ban elkeseredett harezot folytatott a velenczeiekkel Zára birtokáért. Ez a háború az 1346 július 1-sei csatával az ő vereségével végződött. E csatát Tintoretto a velenczei doge-palotában remek fest- V ménynyel örökítette meg. 1347-ben Lajos megszerzé a Subiéok ősi várát, Ostrovicát s ezzel szilárdan megvetette lábát Dalmácziában. Sok évi harcz után végre 1356 — 1358-ban kiverte a velenczeieket egész Dalmácziából. A zárai békében (1358 február 18) a köztársaság lemondott Dalmácziára való összes jogairól a Quarnerótól Durazzóig s ugyanazon esztendőben Ragusa alá H. 8