Seite - 59 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

5d okiratok bizonyítják, hogy Horváti János sértetlenül menekült el. Mikor Zsig- mond 1396-ban Nikápolynál döntő csatát vesztett a török ellen, a nápolyi párt László helytartója, csáktornyai Laczkfi István és Simontornyai István veze- tése alatt ismét fegyvert fogott. De Zsigmond, a mint Nikápolyból visszatért, 1397-ben hamar elfojtotta a fölkelést. Laczkfit a körösi „véres" országgyűlésen Zsigmond jelenlétében meggyilkolták, javait elkobozták. Zsigmond király ez alkalommal Varasd várát és Zagoriát Ciliéi Hermann grófnak adományozta s ezzel megvetette alapját a Ciliéi nemzetség későbbi hatalmának Horvát- országban. Lazarevics István és Brankovics György rácz despoták Zsig- mondtól a Szerémségben számos jószágot és várost kaptak, a többek közt Zimonyt, Kulpint (ma Kupinovo) a Száva mellett, Mitrovicát, Zalankament és Berekszót (Berkasovo). Mikor kevéssel utóbb (1401 ápril 28) Zsigmond királyt a lázadó urak Bebek Detre nádor és testvére, Imre — előbb horvát bánok — vezetése alatt Budán elfogták és Siklós várába zárták, a nápolyi párt egész Magyarországon fölkelt. László király 1403-ban Zárába jött, hol az esztergomi érsek Magyarország királyává koronázta (ez volt az utolsó koronázás horvát területen). De atyja sorsa oly elrettentően hatott reá, hogy minden további előnyomúlásról lemondott, mire Zsigmond könnyen visszahódította e tarto- mányokat. László király 1409-ben Zárát és vidékét, valamint Dalmácziára tartott igényét 100.000 aranyon eladta Velenczének, s ezzel letette alapját a velenczések új, négyszázados uralmának a horvát-dalmát tengermelléken. Szlavónia (a mai Horvátország) bánja 1406-tól 1408-ig és 1423-tól 1435-ig Ciliéi Hermann, a boszniai királyok, a Frangepánok, a Garaiak rokona s ezenfelül Zsigmond király ipja, volt. Zsigmond utolsó éveiben Horvátországban a Tkallóczy testvérek tűntek ki. Állítólag a ragusai Luccari családból szakadtak ki s a hagyomány szerint a nikápolyi csatából menekülő Zsigmond királyt halász csónakaikon meg- mentették, miért a hálás királytól roppant adományokat kaptak, többek közt Thallóczot (Topolovac) Horvátországban. Tkallóczy Matkó 1434— 1447-ben sziavon bán, Péter horvát és tengermelléki bán vaia; Frank egy ideig Szörényi bán és Nándor-Fejérvár kapitánya volt s 1448-ban a Rigómezőn esett el; János pedig vránai perjel volt. Zsigmond kora óta új ellenség, a török nyugtalanította az országot; először 1392-ben törtek be Boszniába, később Hrvoja Hrvatinié spalatói herczeg hívta őket segélyül s 1414 óta gyakran portyáztak Bosznián át Horvátországig. 8*