Seite - 60 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

60 A Zsigmond és veje, Ausztriai Albert (1438—1439) halálát követő mozgalmas időkben a horvát nemesség a Cilleiek és Garaiak vezetése alatt nagyobb részt Árvánszülótt László (1444 —1457) pártját fogta Lengyel Ulászló (1440—1444) ellen, kihez Matkó horvát bán csatlakozott. A Cilleiek több fontos várat megszállottak, így Varasdot, Csáktornyát, Kapronczát, Kemleket, Med ve várt. Vezérök, a cseh Pan Vitovec János, Samobornál meg- verte a Bánffy István vezette Ulászló pártiakat; de midőn maga Ulászló nyomult a Cilleiek ellen, békét kötöttek (1441). Thallóczy Matkó bán a horvátokkal részt vett a várnai csatában (1444), melyben Ulászló király életét veszté. Ciliéi Ulrik, Brankovics György rácz despota leányának, Katalinnak férje most bánnak neveztette magát s elfoglalta Matkó, a zágrábi püspökség és a szentjános-vitézek várait. Ellenfele, Hunyadi János, Thallóczy segítségére sietett s benyomult Ciliéi gróf jószágaiba, de az ügyes Vitovec János ellen Horvát- országban és Stiriában nem boldogult. 1445—1448-ban Kevendi Székely János, a horvát népdalok „Sekulau-ja, Hunyadi János unokaöcscse volt horvát és sziavon bán s 1448-ban a Rigómezőn esett el. Thallóczy Péter, tenger- melléki bán tényleg független volt s tartományait ráhagyta fiaira. Nándor- Fejérvárnak a törökök elleni dicső megvédése s Hunyadi, valamint Kapisztrán János, a lelkes minorita, halála után Ciliéi Ulrikot Nándor-Fejérvár várában a király szemei előtt gyilkolták meg Hunyadi hívei (1456). Ulrik tartományait özvegye, Brankovics Katalin, Vitovec János al-bán, Greben (Varasd mellett) ura segélyével sokféle támadás ellen megvédte. Később Vitovec maga lett a bán (1456 —1465) s László halála után III. Frigyes császár pártját támogatta; de csakhamar az új királyhoz, Hunyadi Mátyáshoz (1457—1490) csatlakozott. Vitovec Katalin összes várait magához váltotta s előbb Frigyes császártól, utóbb Mátyás királytól Zagoria grófjává neveztetett ki, sőt Frigyes a Cilleiek czímerét is neki adományozta. Eleintén Újlaki Miklós és Garai László, a mai Szlavónia főurai, szintén ellenségei voltak Mátyásnak, de utóbb megegyeztek vele. Mátyás a tengermelléki Horvát- országban is megvetette lábát és saját tisztviselőit alkalmazta ott. Szerbia 0 459) és főleg Bosznia bukása (l 463) után Horvátország a harczias oszmánok nagy birodalmával lett határos. Mátyás király 1463-ban Boszniában megvívta a Horvátországra nézve fölötte fontos Jajcza várat s megalakította a jajezai bánságot7 mely azonban csak 1528-ig tarthatta fönn magát. Mátyás királyt mindúntalan az ausztriai és csehországi háborúk foglalkoztatták, s ezért el kellett hanyagolnia déli tartományait, melyeket a Boszniából be-beütő török