Seite - 69 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

69 függésben maradt országrészből a XVI. és XVII. században számos paraszt éjszakra költözött, hol utódaik a Fertő tavánál, a Rába mentén Sopron, Vas és Győrmegyékben, a Lajtán túl Alsó-Ausztriában és Morvában most is élnek. Számos nemes ember is elvándorolt és Magyarországban keresett oltalmat. Innen a sok Horvát és egyéb, Horvátországra utaló név. Más kivándorlók 1520-ban Isztria osztrák részében telepedtek meg. A rendek területén a király képviselője mindig a bán volt, a kit a király nevezett ki, de gyakran a rendek előterjesztésére. Hivatalba léptekor a tarto- mányi gyűlés előtt esküt tett az ország alkotmányára, s zászlóval és buzogány- nyal iktattatott be. 1.000 főnyi állandó báni katonasága volt. Maga nevezte ki al-bánját, ki egyszersmind Zágráb és Körős megyék fő ispánja volt. Fő kapitány- ságbeli helyettese volt a báni végek parancsnoka. A tartományi gyűlésen a fő urak versengtek a köznemességgel, mi azonban nem okozott két kamarára való oszlást. Háborús időkben a gyűlést az úgy nevezett báni tanács, olyan országos bizottság féle helyettesíté. Az udvarnál a rendek a XVII. század Jurísics Miklós.