Seite - 70 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

70 második felében rendszerint állandó ügynököt tartottak. A magyar ország- gyűlésen horvát püspökök és fő urak a felső táblán foglaltak helyet, míg az alsó táblán néhány, utóljára két követ képviselte a horvátokat. A káptalanok, szabad királyi városok és a távollevő fő urak közvetetlenűl is küldöttek köve- teteket. így tartott ez tudvalevőleg 1848-ig. A mai Sziavon vármegyéket, Szerémet, Verőczét, Pozsegát, a XVIII. század derekán (1751 : XXIII.) történt helyreállításuk óta szintén külön követek is képviselték ; hasonlóképen lett idők folytán a túrmezei (turopolyai) gróf is, mint szabad kerületének képviselője, a magyar alsó tábla tagja. Az 1625: LXI. t.-cz. a zágrábi nagyprépostot, ki egyszersmind vránai perjel vaia, továbbá Szlavónia (Regni Slavoniae) egy követét a felső tábla tagjai közé sorolta. 1646-ban gróf Draskovics János horvát fő úr választatott nádorrá. 1648-ban a rendek a királyság kiváltságlevelei számára egy ma is meglevő ládát készíttettek s ezzel megvetették levéltáruk alapját. A reformáczió, mely a belső osztrák tartományokban, kivált a szlové- neknél, nagy sikert mutatott föl, a XVI. század második felében Horvát- országba és Szlavóniába is eljutott. A protestánsoknak védőjük támadt Ungnad János báróban, a Horvátországban álló királyi hadak egykori vitéz fő parancs- nokában. A régi Szlavóniában Erdődy Péter bán szintén csatlakozott az új tanhoz s még szorosabban gróf Zrinyi György, Muraköz ura, a szigetvári hős fia. A végvidéki német és szlovén katonatisztek közt is sok volt a protestáns, főleg Károly városban és Kapronczán, és Károly főherczegnek meg kellett engednie, hogy protestáns prédikátorokat is tarthassanak. Az ellenreformáczió mindamellett fölöttébb gyors és nagy sikert aratott, s ezt leginkább az okozta, hogy a protestáns mozgalom főleg a népszerűtlen nagy urakban lelte támaszát, úgy, hogy a nép már ez okból is bizalmatlan volt az új tan iránt; de meg nem is érezte valami nagyon a szükségét, mert a katholikus papság kedvelt volt s az istentiszteletet legalább némely vidéken nemzeti nyelven végezte. A horvát rendek nagy része különben erélyesen ellenezte a protestáns vallás behozatalát. 1609-ben szigorú törvényeket hoztak a protestánsok ellen. „A protestáns papot kiki kénye-kedve szerint elfoghatja s a bán, vagy a püspök elé állíthatja, s ha másképen nem megy, meg is ölheti. A protestánsok befogadói s a jelen törvény áthágói nyilvánosan és súlyosan büntetendők." Zágrábban megtelepítették a jezsuitákat, kik ott collegiumot, 1669-ben meg akadémiát alapítottak. 1649-ben a kath. vallást Horvátország egyedül törvényes vallá- sának ismerték el, a protestánsoknak pedig megtiltották az országba való