Seite - 73 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

73 E török háború utolsó nagy eseménye Jenő herczeg portyája volt 1697-ben Eszéktől Bosznia belsejéig. A horvát rendek már előbb követelték, hogy a katonai terűletet vonják össze s a régi végvidéket adják vissza az ország kormányzata alá. Likában 1691-ben helyre is állították a vármegyei kormányzatot s Ricciardi grófot főispánná, Ritter-Vite- zovié Pált meg alis- pánná nevezték ki, sőt Szlavónia keleti részei- ben Eszéken 1697-ben egy második al-bánt rendeltek Szlavónia számára ; mindazáltal később az összes visz- szaszerzett terűlet a császári udvari kamara igazgatása alatt ma- radt. Az 1699 január 26-án Karlóczán kötött békében a Habsburg- monarchia Szlavóniát, (egy foszlány kivételé- vel Zimonynál), a Sze- rémséget , Likát és Krbavát kapta. A császári határok e jelentékeny kiter- jesztése által a rendi Horvátország minden fölszólalás ellenére Zágráb, Varasd és Kőrös vármegyékre szoríttatott, a mi politikai fejlődésére is kedvezőtlen hatással volt. Szlavóniában csak igen kevés földet adtak vissza egykori jogszerű, a török uralom előtti időbeli nemes és egyházi birtokosának. A kincstári jószágokra új idegen családokat telepítettek, minők a római Odescalchiak, XI. Incze pápa unoka- öcscsei, kik az újlaki uradalmat kapták szerémi herczegi czímmel, a Colloredók, Caraffák, Kuefsteinok, Pejacsevicsok, Prandauk, Trenckek, stb. A szerémi katholikus püspökséget is helyreállították, de a boszniaival egyesítették s Imbrisinovid Lukács. H. 10