Seite - 74 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

74 Diakovár környékén nagy jószágokkal javadalmazták. A Száva-menti végvidék katonai kormányzat alatt maradt. Az egész határőrvidék különböző időkben három generalatusból állt : l. az eszékiből a gradiskai, brodi és péterváradi, 2. a varasdiból a körösi és szent-györgyi, és 3. a károly városiból a sluini, otoíaei, ogulini és likai ezredekkel. Ezenkivűl a bán parancsnoksága alatt is állt két báni ezred. Lika egy része Krbavával köz vetetlenül a császári kamara igazgatása alatt állt. Ezen a kamarai területen építtette III. (VI.) Károly császár és király 1727-ben a Porto-rei kikötőt s a Károly-útat. Zrinyi és Frangepán grófok jószágainak a kamarára szálltával a polgári Horvátország még a tengertől is elzáratott. A határőrvidék, melyet 1734-ben Szász-Hildburghausen herczeg külön császári területként tisztán belföldi őrséggel újjá szervezett, mint a török ellen szolgáló katonai védfal s mint minden Magyarországban vagy Horvát- országban támadható fölkelés ellen alkalmas eszköz nagy becsben állt, de a rendek szemében mindig szálka volt. A polgári Horvátország kormányzata ez időben nagyot hanyatlott. A bánok többnyire magyarországiak voltak, más országbeli magas méltó- ságokat is viseltek s ennél fogva ritkán jöttek Horvátországba. A tartományi gyűlést a bán hívta össze s ő elnökölt benne, távollétében pedig a helyettese ; csak egyetlen egyszer, 1752-ben történt, hogy a rendeknek elnököt kellett választaniok, mert sem a bán, sem helyettese nem voltjelen. A fő urak, köztük a horvát eredetű Keglevicsek és Draskovicsok, többnyire külföldön éltek, a köznemességgel nem fértek meg s nem is jártak a horvát tartományi gyűlésekre, hanem a magyar országgyűlés felső táblájára. Horvátország akkor a következő megyékből állott: Zágráb, Kőrös, Varasd és Szörény, az utóbbi csak 1786-ig, mikor II. József a régi alkotmányt halomra döntötte. Z József császár és király idejében a horvátok a II. Rákóczy Ferencz elleni harczokban (1705—1711) ismét a császár pártján küzdöttek; III. (VI.) Károly (1711 —1740) alatt ismét jelentékenyen szerepeltek. Mint I. Ferdinánd megválasztásakor Cetinben, most is, midőn a trónöröklés kér- désében elvi döntésről volt szó, a horvátok siettek önjogulag határozni; a Habsburg-monarchia összes országai közt Horvátország fogadta el leg- elsőbben III. (VI.) Károly női ivadékának trónutódlását, még pedig az 17 l 2-ki horvát tartományi gyűlés márczius 9-ki ülésében Esterházy Imre zágrábi püspök indítványára. Ezt a pragmatica sanctio megalkotása előtt hozott határozatot azonban az udvar nem ismerte el, mint az 1715: III. és az