Seite - 75 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

75 1723: I., II. és III. magyar törvényczikkek bizonyítják, melyek Horvát- országra nézve is alaptörvények. A belgrádi békekötés (1739) halomra dönté mindazokat a reményeket, melyeket a passzaroviczi (pozarevaci) béke (1718) sikerei keltettek. A horvát csapatok az összes döntő harezokban kiváló részt vettek s szakadatlanul folytatták a hosszú határon az apró hadakozást. Mária Terézia, a nagy királynő (1740—1780) nagyszerű, politikai és polgárosító tevékenységet fejtett ki Horvátországban és Szlavóniában. Bámú- latos, milyen gyors és hatásos munka folyt épen itt, a török harezok területén. Szlavóniában a parasztoknak uraik és a kamara elleni lázadása Szlavóniá- nak Horvátországba való kebelezését okozta (a szerémi és Száva menti őrség nélkül). Gróf Patacsics Sándor császári biztos két teljes esztendeig dolgozott a visszakebelezésen s 1745-ben fejezte azt be. A határőrvidék kivételével az egész ország három polgári vármegyére : Szerémre, Verőczére és Pozsegára osztatott, a melyeknek pénzügyi kormányzata a magyar udvari kamara alá rendeltetett ; ezen felül ezt az egész új terűletet a polgári Horvátországtól a Belo vár körüli katonai terűlet is elválasztotta. A határőrvidék 1746 óta ezredekre, zászló- aljakra és századokra volt fölosztva; a végbeli hadak régi önkormányzatát eltörölték; vajdák és kenézek helyett katonatisztek vették át a közigazgatást, s a hazai nyelv helyébe a német lépett. Az egyenruhának a nemzeti viselet helyébe való behozatala 1746-ban Brinjében és Likában zendűlést okozott. A horvát rendek az adóteher csökkentése czéljából 1749-ben az egykori báni végvidéket is átadták a katonai hatóságnak, a melyből ez két ezredet alakított; de a rendek föntartották magoknak a jogot, hogy a felsőbb tiszteket ők hozzák javaslatba. Szlavónia birtoka körűi horvátok és magyarok közt csakhamar viszály támadt s a legújabb időkig tartott, míg az 1868-ki kiegyezési törvény végleg meg nem szűntette. A horvátok azt indítványozták, hogy a magyar ország- gyűlésbe küldetni szokott két horvát követhez még egy harmadik járúljon Szlavónia részéről; de 1751-ben azt határozták, hogy a sziavon vármegyék szintén két-két követet küldjenek a magyar országgyűlésre. Szlavónia főleg azért idegenedett el Horvátországtól, mert nem volt belföldi nemessége s ott minden méltóságot és hivatalt bevándorlottak viseltek. A nemesi kiváltságok megszűn- tével a nép egysége Horvátországban és Szlavóniában teljes érvényre jutott. A görög-egyesűltek és a görög-keletiek viszálykodásai 1754-ben új és heves küzdelmeket idéztek föl a varasdi főkapitányság területén, úgy, hogy 10*