Seite - 79 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

79 1814 augusztusban Radivojevié tábornok ellenállás nélkül szállta meg a franczia Horvátországot, a határőrök mind hozzá álltak s az osztrák hadsereg egész Dalmácziáig nyomult. A határőrvidék visszaállíttatott úgy, mint annak előtte volt, de a polgári részek 1814-től 1822-ig mint Osztrák-Illyria egy kor- mányzat alatt maradtak, melynek széke Laibachban volt. A hazai hivatalnokok helyét a német bureaukratia foglalta el. A polgári Horvátországba is behozták a rendőr uralmat s tartományi gyűlést nem hívtak össze többé. A horvát rendek tiltakoztak ez ellen, és az előbb franczia terűletek nemessége megtagadta a kivánt alakban az esküt. Végre 1822-ben ismét helyreállították az egész alkotmányt és a vármegyék szervezetét úgy, mint a franczia foglalás előtt volt. Azon politikai törekvéseket, melyek a franczia forradalom s a népek öntudatának fölébresztése következtében Horvátországban is keletkeztek, a bécsi kongresszus után egy időre elnyomták ugyan, de azok annál szenvedélyesebben nyilatkoztak a korlátlan uralmi rendszer megszűntével. Az új szellem a termé- szetes fejlődés követelésével a történeti alakúlatok és a tételes törvényeken gyökerező jogok ellen szállt síkra. így történt ez a horvát népnél is; mennél inkább kisebbítették a terűletét, és mennél szétdaraboltabb volt politikailag : annál erősebben érezte összetartozandőságát, és a történeti jog s a régi egység visszaállításával nem elégedve meg, az illyrismus neve alatt az összes délszlávok egyesítésére törekedett. Horvátország ekként ellentétbe jutott a magyar biro- dalommal, mely a történeti jog alapján állott s középkori alkotmányát lerázva magáról új, nemzeti állammá igyekezett fejlődni. A mai Horvátország a történeti jog alapján áll, s birtokában is van mindazon tényezőknek, melyek nemzeti egyéniségének természetes fejlődését biztosítják. Horvátország, Szlavónia és virtualiter Dalmáczia viszonyát is Magyar- ország iránt kölcsönős megegyezések alapján magyar (1868: XXX. t.-cz.) és horvát (1868: I. t.-cz.) törvény szabályozta. A horvát és sziavon királyságok Magyarországgal és mellék országaival egy állami közösséget alkotnak, de Horvát-Szlavonország külön terűlet, melynek lakosai külön politikai nemzetet alkotnak. Magyarország kötelezte magát, hogy a magyar szent korona jogán követelni fogja Dalmácziának a horvát-szlavon királysággal való újra egye- sítését, és az ország területi épségét is kifejezetten elismerte. Fiumét illetőleg, mely ideiglenesen Magyarországgal van egyesítve, megegyezés lesz létesítendő. Horvát-Szlavonország a belső kormányzat, a vallás, a közoktatás és az igazságügy tekintetében önálló, minden egyéb államügye Magyarországgal