Seite - 81 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

81 országba vándoroltak, a hol — állítólag 37—40.000 család — főleg a Duna- Tisza közén és a Maros jobb partján állandó lakóhelyet nyertek. Ez új telepesek 1690 augusztus 21 -én kelt formaszerű kiváltságlevelet kaptak, melyet az 1691 augusztus 20-ki pátens még kibővített. Ezt nevezik a szerbek az ő „arany bullá"-juknak, melyre mindannyiszor hivatkoztak s hivatkoznak, valahányszor valamit követeltek és követelnek. A latin egyházzal való egyesítésükre irányúit kísérletek, melyek biztosí- tott vallásszabadságukat fenyegették, elégedetlenséget és mélyre ható izgatott- ságot keltettek köztük úgy, hogy a varasdi főkapitányságban zavargások is támadtak. A fölizgatott kedélyek lecsillapítására adatott ki az 1695 márczius 5-ki kiváltságlevél, mely „egyházi szokásaik és vallásuk szabad gyakorlatát minden csorbítás nélkül44 biztosította. Sokféle panaszuk és sérelmeik orvoslására 1769-ben Karlóczán nemzeti kongresszus tartatott. Ezen zsinati tárgyalások eredménye volt az első, 1770 szeptember 27-én kelt Regulamentum privilegiorum. Csakhogy ezzel a szerbek nem voltak valami nagyon megelégedve, s ezért az 1774-ki és az 1776-ki püspöki zsinatokon Karlóczán folytatták a tárgyalásokat. Az ered- mény a második, 1777 január 2-ki Regulamentum volt, mely azonban még roszabb hatást tett a papságra és a népre. Gyanúba fogták Vidák metropolitát és a püspököket, hogy a kormány iránt tanúsított szolgálatkészségökkel meg- csorbították nemzeti kiváltságaikat. A legfőbb kormányszékeken ez ügyben folyt tanácskozások eredménye volt az első Regulamentumot magyarázó 1779 június 16-ki Rescriptum declaratorium. Ez az 1782 június 17-ki szent- széki rendtartással kiegészített magyarázó leírat szolgált azután szabályul a szerbek vallási ügyeinek intézésénél. Ezen egymásra következő kiváltságosztogatás és megújítás czélja az általános államérdekre való tekintetből természetesen az volt, hogy mind kevésbbé extensiv legyen. A szerbeknek az a kívánsága, adassék nekik teljes egyházi önkormányzat, egyházfejük szabad választását tételezi fői. Ezen törvényesen elismert jogukat mindvégig háborítlanúl gyakorolták. A szerbek vallásügyi dolgait államilag a magyar országgyűlésnek 1790/91 : XXVII. és 1868 : XX. törvényczikkei, s az 1887 május 14-ki horvát törvény szabályozták. A szerb nemzeti egyházi kongresszusok autonom egyházi jogaik gyakor- latára nézve külön szabályokat és szabályzatokat alkottak. H. 11