Seite - 82 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

82 A király, hogy a szerbeket az ország védelmében való élénkebb rész- vételre ösztönözze, 1526-ban Beriszlo István személyében visszaállította a szerb despota méltóságot. Beriszlo István alig egy évig viselte a despota czímet, minthogy már V a következő évben Cernovií Iván (Jován) kiáltotta ki magát despotává, ebbeli jogát Brankovics István nejével, Angelina despotánéval való állítólagos rokonságára alapítva. A szerbek szívesen elismerték Ivánt despotájuknak, csakhogy e régi történelmi méltóságot helyreállítva lássák. Ferdinánd király megerősítette Ivánt, kit a szerbek közönségesen „Iván czáru-nak neveztek, s „reá ruházta a szerbek fölötti uralmat a magyar királyság déli határterületein44. Iván kortársa, Szerémi György krónikás azt írja, hogy „a magyarok jobban féltek tőle, mint saját királyuktól44. Iván czár Ferdinánd szolgálatában harczolt Zápolyai János ellen, a kin több diadalt aratott, de végre is legyőzték és megölték. A szerbek történetében még egy erőteljes alak lép elénk Brankovics Györgyben, kinek regényes sorsa súlyos, de kikerülhetetlen volt, minthogy az állam egységességére törekvő s a fölszabadított szerb királyság bekebelezé- sének lehetősége előtt álló központi hatalom világosan látta, hogy ez a czím, ha tevékeny ember viseli, veszélyeztetheti ezt az egységesítést. Mária Terézia királynő reformjai a szerbekre is kiterjedtek. Ugyanis a szerbeknek az osztrák örökösödési háborúban tett szolgálatait jutalmazandó, újra megerősítette kiváltságaikat, s közigazgatási önállóságra irányúló óhaj- tásuknak legalább részben engedve, ügyeik egységes alapelvek szerint való pártatlan vezetésére, 1745 augusztusában külön udvari bizottságot állított föl. Ez a bizottság 1747 augusztusában saját elnökkel bíró külön kormányszékké (Hofdeputation in Transylvanicis, Banaticis et Illyricis) alakíttatott át és ugyan- oly jogokat nyert, mint az udvari kanczelláriák. Minthogy azonban ezen illyr udvari deputatio és a magyar udvari kanczellária közt gyakran illetékességi összeütközések merültek föl, és több szerb helységben zavargások fordúltak elő, a királynő 1777 deczember 2-án megszűntette az illyr udvari deputatiót, s teendőit Magyarországon a magyar udvari kanczelláriára, a határőrvidéken a hadi tanácsra, és az akkor még önállóan kezelt temesi bánságban az ottani kormányszékre ruházta; a mindhármat illető ügyeket közösen intézték el. A vajda méltósága 1848-ban Supljikac Istvánban egy időre újra föléledt. Azóta a szerbeknek nincs külön vajdájuk és „magistratustt-uk.