Seite - 89 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

Lopótök-palaczkok (csobolyòk), guzsaly. Népélet Ösvallás, családi élet, népjellem, háztáj. fr Osvallds. — A horvát nép családi életéről, babonájáról és mondáiról, a melyekben ősvallásának nyomai kimutathatók, e munkában már volt szó a Tengerpart és Dalmáczia népének ismertésénél ; ezúttal tehát rövidebbre foghatjuk mondandóinkat. Nodilo horvát történetíró, a délszláv tudományos és művészeti akadémia kiadásában megjelent értekezéseiben megkisérlette egy rendszeres horvát-szerb mythologia összeállítását. Ebben sok szellemmel igyekszik megezáfolni Miklosichnak, a nagy szlavistának, azt az állítását, hogy a szlávok ősvallása puszta természetimádás lett volna, személyes istenségek tisztelete nélkül. Szerinte a manichaeus eretnekségből fejlődött patarenus vagy bogumil hitvallás azért terjedt el oly gyorsan s maradt meg oly szívósan e népnél, mivel alapjában valószínűleg egyezett az ősök dualisztikus világ- fölfogásával s e mellett az ősvallás egynémely isten-alakjához simúlt. Az ősi istenségek csak elhalványúltak, mikor a kereszténység és az iszlám kiirtotta őket, körvonalaik azonban még egész világosan föltetszenek némely népdalok- ban, igy pl. a napistenéi a következő versekben: „Tegnap szomorúan kelt föl és borúsan szállt le a nap (sunce). Bánatának okát senki sem meri kérdeni, csak a húgocskája, Jelica : kedves ragyogó nap H. 12