Seite - 90 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

í 90 (ogrejano stince)% miért keltél szomorún és mentél oly borúsan nyugovóra? A bátyja feleli : Istenemre, húgocskám, ha kérdezsz, megmondom az igazat. Tegnap estve borozás közben összevesztem a törökökkel s agyonvertem a pasa fiát. A pasa már most engesztelésül a fejemet kivánja, de nekem nincs fejem, a melyet oda adhatnék; ezért voltam szomorú keltemkor s tértem borúsan nyugovóra." Nodilo e költeménynek határozottan kidomborodó alakjait a tulajdon- képeni történeti népénekek elmosódott és zavaros adataival veti egybe s arra a következtetésre jut, hogy e dal ősi, hitregei eredetű. A mondákban és mesékben, valamint a nép babonáiban is az ősvallás megismerésének dús forrásait látja. Mondák. — Ezekre vonatkozólag szintén a fönt idézettekre kell hivat- koznunk. A meglévő anyag tudományos földolgozása még csak készül. A délszláv akadémia már megkezdte a népköltési és egyéb hagyományi anyag gyűjtését és osztályozását, s több érdemes földolgozás is van már, de az egésznek nép- szerű összefoglalása ma még csak fogyatékos és hézagos lehetne. Családi élet. — A férj nem csupán névleges feje a családnak, hanem valóságos és elismert tekintély a házban. A nő sokkal jobban függ tőle itt, mint más népeknél. Mindazonáltal ez általános és nagyjában mindenütt érvényes fölfogás némi módosúlást szenved a különféle vidékek szerint. A Tengerparton a férfi többnyire távol van s ezalatt a nő nehéz munkájával maga tartja fönn magát és családját s áll a háznép élén ; ennek folytán az asszonynak valamivel nagyobb önállósága is van. Más tájakon, kivált a Száva alsó vidékén az a rosz szokás, hogy a feltűnően szép paraszt leányok huszonhat-huszonhét éves korukban, miután már sok mindent tapasztaltak, tizenhat esztendős suhanczok- hoz mennek férjhez. Könnyen érthető, hogy az ilyen szép, deli s meghiggadt nők előtt a még egészen éretlen ifjaknak nem lehet tekintélyük, s hogy a férj csak akkor lesz úr a házban, a mikor már igazi férfivá ért, mi alatt a felesége öregedő asszonynyá hervadt. A házközösségben ez a fonóik helyzet nem vált olyan szembeszökővé, mert a családfő, ha derék és erős akaratú ember volt, az egész háznépet szigorú féken tudta tartani. Igaz, hogy ez a tekintély csak addig volt teljes érvényében, a míg a földesúr, a határőrvidéken pedig az illető századparancsnok is támogatta. Még néhány évtizeddel ez előtt is bizony megtörtént, hogy a rakonczátlan menyecskét a század előtt deresre fektették, vékony ingét megnedvesítve kifeszítették s az egész faluban félelmetes markos parasztasszonynyal ráolvastatták a hivatalosan kiszabott vesszőcsapásokat.