Seite - 92 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

92 lótenyésztést. A zagoijeiek a rétgazdaságot mívelik, a tengerpartiak pedig tulajdonkép nem is mondhatók földmívelőknek. Általában a horvát paraszt sokat ád az illendőségre; kivált a szlavóniai nagyon kimért és méltóságos, ellenben a zagorjei már esetlenebb. Felesége és gyermekei iránt nem mutat valami nagy gyöngédséget. Apai büszkesége rendesen csak akkor ébred föl, mikor a fia már legénysorba nőtt; a leányt pedig, ha még oly szép is, csak afféle haszontalan cziczomának tekinti a házban. Egyszer képviselőválasztás alkalmával, a jelölt betérvén egy paraszt- gazda házába, nagyon be akarta magát hízelegni. A mint a bölcsőben fekvő kisded sírni kezdett s a háziak sírni hagyták, oda ment a bölcsőhöz és ringatni kezdte. Erre a ház gazdája leírhatatlan méltósággal és megvető tekin- tettel kiment a szobából és — ellene szavazott a jelöltnek. A gyermekeknek szüléiket nem szabad tegezniök. A Száva alsó vidékén, a Kulpa völgyében (Pokupje), a Prigoijében és a Zagorjében a nő is magázza az urát, ha az idősebb; némely helyütt pedig még az ifjabb testvéreknek sem szabad az idősebbeket tegezniök. A házközösségben a családfőt természetesen az egész háznép a legnagyobb tisztelettel veszi körűi. E méltóságos, mondhatni előkelőn kimért magatartását a horvát paraszt az élet bármily körülményei között is megőrzi ; oly általános tulajdonsága az, a mely a viseletnek vidékről-vidékre változó különféleségeivel ellenkezőleg a nép állandó és legjellemzőbb vonásai közé tartozik. Hogy mily klasszikus szépségig fejlesztette a művészi alkotóerő e tulajdonságot a görögöknél, általánosan ismeretes; hogy pedig a horvát népnél is megtalálta e jellemvonás a maga művészeti kifejezését, azt e nép háziipari termékei tanúsítják, a melyek különben a nép külső szokásaival együtt számos nyomát mutatják a Byzancz útján ide is eljutott ó-kori műveltségi hatásoknak. A legvilágosabban mutatkozik ez ó-kori hatás a nép gyászának nyilvá- núlásaiban, kivált az oly vidékeken, a hol még épségben élnek az ősi hagyo- mányok. Halálesetnél először is a nők öltenek gyászt : tarka hímzésű ruháik helyett fehéret vesznek föl. Aztán a halottat a közös nagy szobában a két ablak között, a hol különben az étkező asztal szokott állani, ravatalra teszik, jobbról s balról ott hagyván a lóczákat. Most megjelennek a fölfogadott vagy meghívott sirató asszonyok s a halott mellett két oldalt elhelyezkedvén, ősi sirató dalokat zengenek a megholtnak jeles tulajdonságairól. Ilyen sirató dalokat még a csecsemők ravatalánál is énekelnek. Ez énekek dallamai oly régiek, hogy egyes zenetörténészek, mint a kiváló érdemű Kuhaí, ó-görög hangnemeket