Seite - 93 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

93 ismertek föl bennük. Mikor a halottat a sírhoz kisérik, a sirató nők néhol a kocsin a koporsóra ülnek, míg más vidékeken ez a díszhely a halott leg- közelebbi rokonainak van föntartva. Ha őszszel, mikor a sorozást tartják, Szlavónia vegyes lakosságú vidékein útazunk, a pályaudvarokon jó alkalmunk nyílik megfigyelni, mily különféle módon nyilvánúl a búcsúzás fájdalma a különböző nemzetiségeknél. A horvát parasztasszony, görög szoborhoz hasonlóan, könytelen szemmel s néma fájda- lommal tekint távozó fia után; a fiatal szalmaözvegy arczán már valamivel újabb divatú árnyalata látszik a klasszikus nyugalomnak, mert hát ő most három esztendőre „katonafeleség44 s így jóformán szabad. A magyar asszony hevesen ölelgeti távozó urát, bánatában a haját is tépi, sőt a földre is leroskad, a búcsúzónak az édesanyja pedig szívszakgatóan zokog. A német katonát éktelenül harsogó falusi banda kiséri; a besorozottak mind részegek s úgy tánczolnak, mint a fiatal medvék; az édesanyjuk és a feleség meg a kötényük csücskével törülgetik a könyeiket. Mint a fájdalom kitörései, úgy az öröm nyilvánúlásai is különbözők a más-más fajú népeknél. A tánczban a horvát és szerb szigorúan szabályos ütemek szerint mozog; a mit a tánczhoz énekelnek, csak a régi görögöknél s ott is csak a szomorújátékok fölvonásai között fordúlt elő. A magyarok jellemző tüzes csárdástánczukat járva hangos újjongással és lábdobogással erősítik a néhány szál czigány gyöngén czinczogó muzsikáját. A németek harsogó trombitazene mellett, zárt sorokban járják a tánczot, a melynél csak úgy szakad róluk a veríték, s úgy látszik, csak akkor érzik magukat egészen jól. ha a mulatságban is ép úgy elfáradnak, mint a cséplésben. De ha már most a bánat és a jókedv nyilvánúlásai után a munkánál is összehasonlítjuk a három népfajt, akkor a németnek kell adnunk az elsőséget. A gazdaság terén úgy a horvátot, mint a magyart túlszárnyalja. A magyar könnyebben simul a horváthoz, mint a németséghez, könnyen megtanul horvátúl s csakhamar folyékonyan és idegenszerű kiejtés nélkül beszél; ellenben a német soha sem ejti jól és tisztán a horvát szót, ha ugyan egyáltalán meg- tanúlja. Zárt német falvak, jóllehet már száz éve állanak Horvát- és Szlavon- országban, még ma is ép oly tiszta svábok, mint Magyarországon a hasonló német községek ; ellenben a magyarok a horvátokkal való érintkezésben könnyen elhorvátosodnak. Az a kis hatás, a mit e részben a népiskola kifejt, alig tesz számot; a mi sokkal inkább hat e részben, az a két nemzetnek nyolczszáz esztendős együvé tartozósága és a két nyelvnek, noha egyébként nagyon %