Seite - 103 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

103 A hímzés valaha igen kedvelt és nagyon elteijedt foglalkozásuk volt kivált a leányoknak. A házközösség idejében ugyanis a leányok nem végeztek nehéz mezei munkát, hanem üde arczuk gondozásán és ápolásán kivűl az volt a fő foglalkozásuk, hogy kelengyéjük számára mentül több fehérneműt hímezzenek. Már a szőnyeg- és vá- szonszövés inkább az asszo- nyok dolga volt. Az élet min- den nevezetesebb eseményénél és ünnepi alkalmaknál fontos szerep jutott a hímzett törül- közőnek. Keresztelőkor egy- egy ilyen hímzett törülközőt kapott a plébános, lakodal- makon a násznép minden tagja, temetéskor meg a sír- keresztre akasztottak egyet. A templomban a szenteknek is ajánlottak föl belőlük, s a ház kedves vendége az útra ilyen törülközőt vitt magá- nak emlékűi. Feltűnő a horvát és szerb hímzések diszítményeinek a német, orosz, magyar, oláh, sőt a norvég és svéd népies díszítményekhez való nagy hasonlatossága, és számos ily elemnek itt is, ott is teljes azonossága. Igaz ugyan, hogy e hasonlóság és részben teljes F a f a r a g á s ú ikonosztáz Krusedolban. megegyezés egyrészt annak a szinte ösztönszerű helyes stílérzéknek a szüleménye, mely úgyszólván minden népnél a kezdődő műveltség jellemző sajátja. Csakhogy itt már nemcsak egyszerű díszítményekről van szó, hanem gazdag díszítő alakításról és olyan szövetekről is, a melyek készítése fonásban és szövésben nagy ügyességet és jártasságot kiván. Nem puszta sejtés, hanem hovatovább mind több alappal