Seite - 105 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

105 a paraszt nép akár mint szabad birtokos, akár mint szolga vagy béres ma még bőven talál annál sokkal jövedelmezőbb kenyérkeresetet és munkát, a mit a háziipar adhatna. Ebben az úgy nevezett háziiparban megvan ugyan a homerosi kor minden költői kedvessége, mindamellett az egyszersmind annak a haladásnak, a melyet valamely nép a művelődés terén tett, a nemleges mértéke is. S ha mi veszteség éri a művészetet e házi szorgalom pusztúlásával, s ha ezt a veszteséget nem szemlélhetjük is bizonyos sajnálkozás nélkül : vigasztaljon bennünket másrészt az a tudat, hogy a nép bő kárpótlást nyer érte abban az anyagi előhaladásban, a mely az osztatlan munka kezdetleges fokozatáról a megosztottnak magasabb fokára való emelkedéssel szokott járni. A népzene. A horvát nép zenéjére vonatkozólag a legrégibb időkből kevés adat maradt fönn. A történelem följegyezte, hogy midőn Attila 447-ben Illyriát elpusztította, udvarában szláv énekesek dalokat énekeltek. Theophilaktos byzánczi írótól eredő másik följegyzés szerint a görögök az 591. év körűi az avar khánhoz menő három szláv követet útjokban elfogtak s Maurikios császár elé vittek, a ki előtt a foglyok előadták, hogy az ő mesterségük nem a fegyver, hanem a kithara, fő foglalkozásuk az ének és a zene, s hogy különben is ők igen jámbor és békés életet élnek. Igaz ugyan, hogy a horvátoknak mai hazájukba való tömeges bevándor- lása ezen időben még nem ment végbe, de történelmileg igazolva van, hogy kisebb csapatokban már a IV. és V. század folyamán megtelepedtek Pannoniá- ban és Illyriában. A horvátok nagy bevándorlásának idejéből — mely a 630. év körűi történt — zenéjöket illetőleg csak annyit tudunk, hogy pogány vallásgyakorla- taiknak az ének volt a fő alkotórésze, sőt általában imádságaik is csak éneklésből állottak, melyeket a vallásos szertartásoknál a község vagy a család véne kezdett el. Máig fönmaradott szertartásos népdalaik között kétségkívül sok van a pogány korból való, mert régi vallási szokásokra és ünnepségekre vonatkoznak. E pogány énekek legtöbbje idők folytán elkeresztényesedett ugyan, a mennyi- ben a pogány istenségek neveit a keresztény szentekével cserélték föl, mind- amellett ezen átalakúlás daczára is fölismerhető pogány eredetök, mint az alább közölt arató-dal is mutatja. H.* 14