Seite - 106 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

106 Ha már a horvát nép régi dalai nyelv, személy- és helynevek dolgában megváltoztak is : dallamaikat illetőleg határozottan lehet állítani, hogy ha valamely dallam egyszer meg volt állapodva és szorosan a szertartásokhoz tartozott, minden további módosulás nélkül érintetlenül maradt. A legrégibb dalok közül ugyan egy sem maradt fönn írásban, tehát nincs módunkban összehasonlítani e régi dalokat a nép között ma is élő dalokkal; de a két- háromszáz évvel ezelőtt följegyzett dalokból láthatjuk, hogyan formálta át őket a nép nyelvileg a nélkül, hogy dallamukat megváltoztatta volna : meg- lehetős bizonyossággal föltehetjük, hogy a legrégibb dalokkal is ugyanez történt. Lássunk erre egy példát. János-nap (június 24) előestéjén minden horvát paraszt virágokkal ékesíti föl a szobáját; a ház előtt, vagy emelkedettebb helyeken kör alakban szalmát hintenek el, melyen leányok és gyermekek Lado-dalokat énekelnek. Majd meg- gyújtják a szalmát és száraz galyakat vetnek a tűzre, melyen a férfiak és fiúk átugrálnak, miközben Lado pogány istennőhöz énekelnek. A következő dal Vir je faluból való : Ez utóbbi dallamra — némi változtatást téve rajta — Vrhovac Miksa zágrábi püspök új szöveget írt, s e dalt 1818 június 27-én, mikor I. Ferencz