Seite - 110 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

110 megadta, úgy, hogy attól fogva a horvátokat semmi sem fűzte már többé régi hitükhöz, a pogánysághoz. Methód apostolra, kinek püspöki széke Szlavóniában, Mitrovica közelében, valószínűleg Eszéken volt, testvére, Cyrill, rábízta az egyházi szertartások ügyét, melyhez hozzátartozott a liturgiái ének ügye is. A szertartásos ének rendezése és állandósítása végett Methód a szláv egyház énekei részére külön írásmódot szerkesztett. Ebben úgy járt el, mint testvére, Cyrill, a szláv abc megszerkesztésében ; Cyrill ugyanis a görög abc-t vette alapúi és abba a hiányzó hangok jelzésére új betűalakokat iktatott be. így Methód is Szent Ephremius neumáit (régi hangjegyeit) vette alapúi s új hangjegyekkel bővítette azokat. Ennek a Methód-féle hangírásnak egy töredéke (118 nagy oldal) fönn is maradt. Maga a töredék a XI. századból való, és pedig Pannoniából, a hol Methód püspöki széke volt, s jelenleg Moszkvában, gróf Tolstoj Andrej e vics Tódor könyvtárában van. Később, midőn a latin egyház mindinkább elterjedt Horvátországban és Szlavóniában, s a szent misét is latin nyelven mondták, a szertartásos énekeket római neumákkal jelezték, a melyek idők folytán a görög és szláv egyházak- ban használtaktól egészen függetlenül fejlődtek tovább. Szolgáljon erre vonat- kozólag mutatványúl a következő hasonmás, a zágrábi érseki könyvtár egy kéziratából, mely az 1330. év körűi a zágrábi Erzsébet-szerzetbeliek kórházá- nak tulajdona volt. Mint mindenütt, úgy Horvátországban és Szlavóniában is a kolostorok voltak a polgáriasodásnak, a nevelésnek, a művészetnek és a tudománynak első igazi otthonai. Az itteni szerzetek közül ezen a téren különösen a Szent Benedek-rendűek tűntek ki. De ha dicséretes volt is a buzgalmuk a művé- szetek és tudományok fejlesztésének általános szempontjából, a horvát népköltészetnek sokat ártottak azzal, hogy sok olyan régi szöveget, melyek, ha csak távolról is, a pogányságra emlékeztettek, megsemmisítettek, vagy a kereszténység dicsőítésére átdolgoztak. Jobbadán csak a régi dallamaik marad- tak fönn az énekeknek, mely dallamok nyilván a szerzeteseknek is tetszettek. Ezt igazolják többek között a „Hranila djevojka tri siva sokola", „Igra kolo siroko", „Posejal sam bazulek" és „Lepő mi poje crni kos" kezdetű dalok dallamai, melyekhez Petretió Péter zágrábi püspök új szövegeket írt. Néhányat „Sveti Evangeliomi" czímű (1651-ben nyomatott) művéhez csatolt s fölszólí- totta a népet és a papságot, hogy „az egykori régi pogány és szemérmetlen dalok" helyett az ő szövegeit énekeljék azok dallamára. Hanem a jámbor