Seite - 115 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

115 útmutatást is szerkesztett, mely 1760-ban Zágrábban „Fundamentum cantus Gregoriani" czím alatt jelent meg. Ezt a művet, melynek bevezetésében Silobod a Gergely-féle karének történeti kifejlődésének átnézetes ismertetését is megírta, csaknem egy teljes évszázadon át használták a zágrábi szemináriumban kézikönyvül. Midié György jezsuita, született 1710-ben Horvátországban, számos egyházi énekszöveget és dallamot szerzett. Nagy énekes könyve: a „Cithara octochorda", az 1757. évben jelent meg, s a latin egyházi énekeken kivűl a nép által a templomban énekelni szokott számos horvát népéneket is tartalmaz. E mű Zágrábban nyomatott, négyvonalas hangjegy-rendszerre írt, úgy nevezett khorál-hangjegyekkel. Rézlemezre vésett hangjegyeit azért érdemes fölemlíteni, mivel a hangjegynyomtatás ezen módját alig néhány évvel azelőtt találták föl Francziaországban, miből egész határozottsággal azt lehet következtetni, hogy a zágrábi könyvnyomtató műhelyek azon időben már meglehetős tökéle- tesen voltak berendezve. Az 1789. évben egy névtelen szerző Kotíe Józsefnél Zágrábban egy Laudon Gideon tábornagyot köszöntő, énekhangra alkalmazott bordalt nyoma- tott khorál-hangjegyekkel. A dalt valószínűleg tambura-kisérettel énekelték, mivel a czímlapon ez áll: „Pisma, koju piva slavonac uz tamburu a liíanin mu odpiva". (Dal, melyet a szlavóniai tambura-kisérettel énekel s a likamegyei meg válaszolgat reá). Csevapovics Gergely egy bibliai drámát írt versekben : „ Josip sin Jakopa patriarka" (József, Jákób patriarcha fia) czímmel ; a benne előforduló 23 éneket Csevapovics részint magán énekszólamra, részint karra alkalmazta, még pedig horvát ízlésben. E mű 1820-ban nyomatott Budán, s maga a dráma Djako- váron adatott elő. A Mária Terézia idejében alakított tíz horvát-szlavon határőrezred min- denikének volt a Trenk-féle zenekar mintájára szervezett zenekara. E zenekarok tagjai és karmesterei kezdetben csupán belföldiek voltak, s a zenekarok jobbára karmestereik horvát zeneszerzeményeit játszották. Csak elvétve, itt-ott tanúltak be egy-egy idegen szerzőtől való zenedarabot, azt is az ezredek idegen, több- nyire német tisztjei parancsára. Midőn 181 l-ben a határőrök Párisba bevonúl- tak, horvát dalokat énekeltek, zenekaraik meg horvát darabokat játszottak. A horvát nép zenei szükségletét honi zenészek elégítik ki. Idegen zenész Horvátország és Szlavónia falvaiban nem él meg, mert sem a horvát dalla- mokat, sem a táncznótákat nem tudja játszani. 16*