Seite - 117 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

117 énekel, vagy az egyik tánczos, a kit erre a tánczvezető fölhatalmaz. Egyébként az ének tartalmát illetőleg teljes a szabadság, bárkit éljen is a dalban rejlő czélzás vagy gúny. Az effajta tánczközi énekek (pripjevanje) mindig rögtön- zöttek, s épen ezért senkinek sem szabad miattuk panaszkodni, vagy épen boszút állani, még annak sem, a ki találva érzi magát. Általában a kólóban minden- kinek igen illendően kell magát viselnie, s ittas embernek nem is szabad részt vennie nyilvános kólóban. Dudás. Minden tánezoló leánynak van „garde de damesu-ja a néző közönség között, vagy pedig a fivérével, esetleg más fiatal férfirokonával tánczol. A nyil- vános kólóban a mulatság végén ráadásul rendesen még egy utolsó tánczot járnak, melybe az idősebb nőket és férfiakat is erővel bevonják. Ezen izmetaljka (végtáncz) közben oly nagy port vernek, a milyet csak tudnak, bebizonyítván azon közmondás igazságát: „Vén asszony táncza nagy port ver föl" (Stare babe kada igrajv, silnog praha uzvitlaju). Ehez a tánczhoz a dudás már nem is rendes dallamot játszik, hanem csak olyan macskazene-félét rögtönöz. Esti harangszóra véget ér a tánez. A tánczosok köszönetet mondanak tánczosnéik anyjának avagy rokonainak s a leányt anyjával együtt haza kisérik.