Seite - 118 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

118 Az öregek nem veszik rosz néven a végtáncz tréfáit az ifjaktól, s nem bírál- gatják a rögtönzéseket, mert ők maguk is úgy vélekednek, hogy: „A ki nem tudja, hogy mi a kolo, ne is menjen a közelébe44 (Tko ne zna Sto je kolo, neka mu blizu i ne ide). A kólón kivűl a horvátoknak még sok más tánczuk is van, melyeket együtt ples vagy tanac néven neveznek, bár némelyiknek külön neve is van, mint példáúl a povratjanac, ketus, pljeskavica, staro sito, stb. tánczok. Ezen tánczok úgy rithmusukat, mint a tánczlépések módját és zenéjüket tekintve különbözők. A tanac meglehetősen hasonlít a magyar csárdáshoz, s ezt Zágráb vidékén vonós hangszerek (vonós-hármas) zenéje mellett tánczolják. A török uralom alatt Szlavóniában, sőt részben Horvátországban is az arab-török zenei hagyományok, ha nem tartósan is, de mégis észrevehetőleg hatottak a horvát dalra. A mint aztán a keresztények kiszorították őket, a török zenei elemek is mind jobban kivesztek. E török hatás helyett azonban csakhamar más hatások kezdettek érvé- nyesülni, nevezetesen az idegen bevándorlóké, kik az 1699-ki karloviczi béke után a horvát városokban letelepedtek. Ezen bevándorlás előtt a városi dalok (varoske pjesme), melyeket zenében járatlan emberek hevenyésztek, nem különböztek a falusi nép dalaitól. A mint azonban ez idegen bevándorlók elsajátították a horvát nyelvet, s ápolni kezdék a horvát éneket, a horvát zenei hagyományokat mintha idegen máz vonta volna be. Az ily dallamokban ugyan még mindig a horvát elem az uralkodó, s a legtöbbje még a horvát zene dallami és rithmikai törvényein alapszik; de már nem oly tőrűlmetszettek, mint a falusi dallamok; bizonyos zenei túlfínomítás cseng ki belőlük; látszik rajtuk a városi mez. Álljon itt példaképen néhány ilyen városi dal : Andante moderato.