Seite - 120 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

120 csak a paraszt ködmön iránt van bizalma, öntudatlanul és akaratlanul is útat nyit az idegen hatásnak. Munkások vagy kiszolgált katonák, kik szülőföldjüktől távol idegen dallamokat sajátítanak el s horvát szöveget költenek hozzájuk, meghonosítják a horvát nép között épen azt, a mitől a nép voltaképen óvakodni akar. A mostani tamburás-társaságok, melyek Horvátország és Szlavónia városaiban — hasonlólag a magyarországi czigányokhoz — vendéglőkben muzsikálnak s dalokat is énekelnek, semmi esetre sem tekinthetők a pandúrok utódjaiul; üzletszerűen, pénzért muzsikálnak ők a nélkül, hogy a hang- jegyeket ismernék. Vagy tizenöt év óta a tamburát a művelt osztály ifjai is játszák, s az országban már vagy ötven tamburás-egyesűlet is keletkezett. Ma már több tambura-gyár is van, melyek igen Ízléses és kitűnő hang- szereket gyártanak, holott régebben a tamburákat maga a nép készítette. A legkiválóbb tambura zeneszerzők: Farkas Milutin, Broz Vilmos Gusztáv és Gutschy Alfonz. Tamburás-társaságok hangversenyeznek Ausztriá- ban, Németországban, Franczia-, Angol- és Oroszországban, s tamburás- egyesűletek alakultak már Egyiptomban, Dél- és Éjszak-Amerikában, sőt Ausztráliában is, melyeket az ottani horvát letelepülők alapítottak. A tambura rövid idő alatt bejárta az egész világot, s a tamburások előadásait mindenütt a legnagyobb tetszéssel fogadják. Háziipari tárgyak.