Seite - 125 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

125 különösen egy ember tűnt föl, a ki sokoldalú műveltségével és diplomácziai tehetségével nagy jelentőségre jutott. E férfiú Vitezovió Pál (született 1650-ben Zenggben). Első tanúlmányait Belgiumban végezte, és 1681-ben már mint szülővárosa követe résztvett a soproni országgyűlésen. A bécsi udvarnál szívesen látták szép latin költeményeiért és anagrammjaiért. 1687-ben állandóan Zágrábban telepedett meg s előbb udvari tanácsossá és Lika- Krbavamegye alispánjává, utóbb báróvá nevezték ki. Szülőföldjére visszatérve, irodalommal és közügyekkel foglalkozott. Teljes erővel hozzá fogott a horvát történet megírásához, és e czélból szorgalmasan gyűjtögette az anyagot. Mindenekelőtt a horvát nemesség czímertana és családtörténete érdekelte. 1696-ban jelent meg „Világkrónikája" (Krónika aliti spornen svega svieta vikov), a mely később több javított kiadást ért. Ez a mű tulajdonképen Vramec Antal (1578) zágrábi kanonok „Krónikáu-jának a folytatása, azzal a különbséggel, hogy Vitezovié művében a XVII. század telve van horvát történeti eseményekkel, míg Vramec ezekkel törődik legkevésbbé. Vitezovié legjelesebb költeménye az 1684-ben Bécsben nyomatott „Odilenje Sigetsko" (Sziget ostroma). Tárgyáúl ugyancsak Zrinyi Miklós- nak, a Subié nemzetségbeli bánnak és hadvezérnek hős tettei szolgálnak. A költemény négy részből áll. Az elsőben a személyesített Szigetvára beszéli „a horvát nőknek44, mi történt férjeikkel; a bán tanácsokat ád a fiának, hogyan éljen az ő halála után, a fiú pedig kéri az atyját, engedje meg, hogy vele mehessen a halálba. A második rész 15 elegiai hangúlatú lyrai énekből áll. A harmadikban, melynek czfme : „Putnik i jeka44 (Az útas és a visszhang), az útas a visszhanggal Sziget elestéről beszél. A negyedik rész a keresztény és a török hősökről szóló emlékverseket tartalmaz. A költemény becse főleg a költőnek abban a czélzatos szándékában rejlik, hogy a latinizáló horvát társadalom közönyét a fényes múltra való hivatkozással megtörje. Vitezovié ezen kivűl több kisebb-nagyobb történeti és szépirodalmi, úgy szintén nyel- vészeti művet írt ; ez utóbbiak között egy latin-horvát szótárt (Lexicon latino- illyricum) és egy horvát nyelvtant (Grammatica croatica). Ó az első nyelvészek egyike, a kik a horvát helyesírás egyszerűsítésére diakritikus betűket aján- lottak. Míg könyvnyomdájával Zágrábot horvát irodalmi központtá ohajtotta emelni : nyelvészeti műveivel és szótáraival egységes horvát irodalmi nyelvet iparkodott teremteni. Ugyanazon században (1617) született a horvátországi Risnikben Krizanié György, a ki száműzetésben halt meg Szibériában, de nem tudni