Seite - 128 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

128 Az összes horvát vidékek közt Szlavónia lépett föl utolsónak az irodalom terén. A XVI. és XVII. században, mikor Dalmáczia irodalmi virágkorát élte, Szlavónia még a török iga alatt nyögött. A szlavóniai keresztényeknek ez időben roszabb dolguk volt, mint a keresztény bosnyákoknak, mert a tőrök hadjáratok mindannyiszor Szlavónián át zajlottak le. Ezért a XVIII. századig ott irodalmi működésnek nyomát sem találjuk. A törökök kivonulása után a népek végső elnyomorodása néhány írót támasztott, a kik tollal igye- keztek előmozdítani a nép művelődését. Itt is a nép között működő papok közül kerültek ki az írók, de szórványosan és szerényen jelentkező irodalmi termékeik minden magasabb eszmének híjával vannak. A legtöbb munka a népnek és a papságnak szánt ájtatos könyv. Igazi költészetből egy szikrányi nincs bennük. Mindaz, a mi nem templomi használatra volt szánva, alig haladja meg az alkalmi költemények színvonalát. E korszak nevezetesbb írói között első sorban Kanizlió Antal pozsegai jezsuitát kell fölemlítenünk, a ki prózában és versben írott műveket hagyott hátra. Versei közül az 1700-ban Bécsben kinyomatott „Szent Rozália" (Sveta Rozalija, panormitanska divica) czímű az egykorú ragusai jezsuita, Gjorgjió Ignácz „Bűnbánó Magdolna keservei" költeménye mellé tehető. „A nagy keserv igazi köve" (Kamen pravi smutnje velike) czímű vallásbölcseleti prózai művében a Kelet és Nyugat nagy egyházi szakadásának okairól beszél. Ez az 1780-ban Eszéken nyomatott munka nyelvére és irályára nézve annak idején „opus Ciceronianae eloquentiae" hírében állott. Kortársa volt a valpói Kataniié Péter Mátyás Ferencz-rendi szerzetes, a kinek tudós munkásságát a külföldön jobban ismerték, mint otthon. Előbb Eszéken és Zágrábban volt gymnasiumi tanár, 1795-ben a pesti egyetemre hítták meg a régiség- és éremtan tanáráúl. Tudományos műveit (De Istro eiusque adcolis commen- tario, Orbis antiquus, etc.) latinúl írta. Verses művei közül legjelesebbek idylli költeményei, melyek „Fructus autumnales in jugis Parnassi Pannonii maximam partém lecti" czímmel 1794-ben Zágrábban jelentek meg. A kötet első fele latin, másik fele horvát költeményeket tartalmaz. A horvát rész bevezetésében a horvát verstanról szól. Ezen kivűl lefordította a szentírást, és ez a legjelentékenyebb prózai műve. A XVIII. század legnagyobb hatású írója Szlavóniában egy katona- tiszt, Relkovií Antal Mátyás volt, a ki a közoktatásra irányzólag hatott (1732 —1798). A hétéves háborúban mint osztrák tiszt fogságba esett, és fogságában irodalommal kezdett foglalkozni. 1761-ben Drezdában jelent