Seite - 132 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

132 törzs között fönnálló apró féltékenykedéseknek. Zágráb a délszláv törzsek fó helye lön. Itt egyesűit a tehetséges hazafiak, tudósok, költők és publicisták egész köre, a mi a városnak olyan fontosságot adott, hogy tekintélyben az akkori Prágával versenyzett. V 1838-ban alakúit az első „Citaonica" (olvasó-egyesület), mely első elnöke, gróf Draskovics János alatt az összes későbbi horvát közintézetek és egyesületek veteményes kertje volt. Itt született meg a horvát „Matica", a Mezőgazdasági egyesület, a Tudományos egyesület, a Múzeum és a Nemzeti színház alapításának eszméje. Ez a kor a honfi lelkesedés kora volt. Minden írni tudó hazafi azzal képzelődött, hogy ő költő, a ki pedig nem tudott költeni, nemzeti csata-* dalokat énekelt. Ezek a dalok voltak tulajdonképen a népmozgalom élesztői. A dilettáns verselőket csakhamar dilettáns zeneszerzők követték, a kik az egymást érő új ének szövegekre megfelelő dallamokat költöttek. A sok közül csak Rusant, Livadicot, Padovecet és Lisinskit említjük, a kik bizonyos nagyságot értek el. Gáj maga keveset írt. O inkább beszélni tudó kezdeményező és politikai vezető volt. Az a tudományos védelem, a hogy ő a maga „illyrismus"-át az ősidőktől kezdve egészen eddig a mozgalomig igazolni akarta, már magában véve bizonyos naivságot árúit el. Egyik legnagyobb eredménye Gáj buzgól- kodásának néhány régebbi dalmát költő műveinek kiadása volt, a mely az ő nyomdájában Zágrábban 1839-ben jelent meg. A régi horvát remekírók e fölélesztése határozott alapjáúl szolgált az irodalmi mozgalomnak. A kezdet óta hozza csatlakozott írókon kivűl, a kiket föntebb emlí- tettünk, lassan köréje gyűltek a következő évtizedek összes kitűnőségei: a két Mazuranic, Bogovió, Nemíic és Trnski tehetséges költők, Demeter, a színi kritikus, Kukuljevic, a történetíró, és sok mások. A szlovén születésű Vraz Stanko (1820 — 1851) az első horvát kritikus, irodalomtörténetíró és egyike kora leggyöngédebb érzésű lyrikusainak. Ò is hozzászegődött az illyrismushoz, mert azt remélte, hogy ez által eszméi szélesebb körben elterjednek. 1840-ben megjelentek „Djulabijeu czímű szerelmi dalai, 1841-ben „Glasi iz dubrave zeravinske" és 1845-ben „Gusle i tambura" czímű költeményei. Mint buzgó ethnographus és szenvedélyes népdalgyűjtő, 1842-ben Rakovacczal és Vukotinoviícsal megalapította az első horvát szemlét, a „Kolott-t, mely a „Danica" mellett azon élénk iro- dalmi mozgalomnak legjobb folyóirata volt. Ugyancsak ő volt az első, a ki