Seite - 141 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

141 a „Pan Twardowski" és a „Gospodje i husari" czímű eredeti operák szövegét, és a népszínház számára a külföldi irodalmak mesterműveinek egész sorozatát lefordította. Neje, Tomic Hermina, szintén jeles írónő. V Senoának és Tomiénak régibb munkatársa volt az elbeszélő irodalom terén Jurkovié Jankó (1827— 1889), a kit Korajac Vilmos mellett (l839— 1899) az első horvát humoristának és kitűnő stilisztának tartanak, a ki a népnyelv ősi szépségét művészi Ízléssel tudta párosítani. Jeles humorista Kramberger Ernő is. Mint költő és bölcsészeti író tűnt föl 1870 körűi Markovié Ferencz, jelenleg egyetemi tanár Az Elba melléki szlávok megható történetéből vett „Kohan i Vlasta" czímű romantikus eposzának magasztossága és „Karlo Draőki", „Zvonimir, kralj hrvatski", „Benko Botu czímű történeti drámáinak klasszikus tömörsége Markoviéot a mai Horvátország legmélyebb elméjű költőjévé teszik. • A drámai költészet terén az új horvát irodalom igen nagy tevékenységet fejtett ki. A nemzeti színház érdemes első dramaturgja, Demeter Döme óta, a kinek „Teutau czímű illyr szomorújátéka (1864) még ma is műsoron van, és a horvát színészet atyjától, Freudenreich Józseftől kezdve tekintélyes számú drámai író szentelte a színháznak írói tevékenységét. Már Freudenreich egész sorozat nemzetieskedő bohózaton kivűl 1857-ben megírta a legnép- szerűbb drámát, a „Graniiariu-kat, melyet az összes délszlávok ma is igen V kedvelnek. Senoa, Tomié és Jurkovié is írtak néhány színdarabot, mint ő előttük Kukuljevié, Bogorié és Nemfié. A 80-as években Voíicina Iván és Mazuranié Vladimir léplek föl drámáikkal, de darabjaik bizony csak könyv- drámák maradtak. Derenéiii Marian, az ismert publicista és büntető jogtudós, szintén kísérletet tett mint drámaíró, s néhány jeles vígjátékot és drámai szatírát írt. Tőle való az első horvát veristikus dráma, a „Sliepíeva ljubav" is. Ó rajta kivűl a szintén tengerpartvidéki Kumicié Jenő szorgoskodott e téren, de művei mélyebb hatás nélkül maradtak. Az újabb színműírók közül föl- említjük Vojnóvié Ivót, Rorauer Gyulát, Miletié Istvánt (a nemzeti színház nagyérdemű volt intendánsát), Tresié-Paviéiézt, a költőt, Tuéié Sergius és Senoa Ágost nagytehetségű fiát, Milánt. Tomié Herminán, az említett dráma- írónőn kivűl legújabban Lucerna Kamilla és Fürst Ida mutattak föl dráma- írói tehetséget. Az említett KumiCié Jenő egy ideig bizonyos külön állást foglalt el a horvát irodalomban, a mennyiben mintegy húsz évvel ez előtt Zola stilű