Seite - 150 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

150 Ennélfogva művészeti gyakorlatuk mindig az uralkodó iránynyal tartott. Emlékek és följegyzések bizonyítják, hogy a horvát nép a byzanczi műveltség idejében nagy művészeti készültségnek és kiterjedt művészeti gyakorlatnak örvendett. Mindenek előtt egybeállítjuk a művészetről szóló legrégibb adatokat. A legrégibb okiratok, melyek templomi műtárgyakat említenek, vagy ajándékozó levelek, vagy a templomi kincstár megajándéko- zásáról szóló följegyzések. Ennél- fogva ezek az írott kútfők föl- említik a fémnek a minőségét, néha a súlyát is, de a tárgyak alakjáról nem szólnak. Trpimir fejedelem valamennyi zsupánnal egyetemben 852-ben Bihácsban kolostort alapít. Minthogy a temp- lomi fölszerelésre nem volt pénze, Péter salonai érsek adott neki 11 font ezüstöt, a minek fejében oly nagyszerű ajándékokat és ki- váltságokat kapott, hogy, mond- hatni, kitűnő üzletet csinált, de ebből ama templomi fölszerelés művészeti értékét nem ítélhetjük meg. Fönmaradt András zárai perjelnek 918-ik évi végrendelete, a ki, úgy látszik, igen vagyonos volt. Érdekes, hogy nagy földbirtoka mellett is kevés értékes tárgyról intézkedett benne, a miből azt lehet következtetni, hogy a horvátok azon időben nem igen gyűjtöttek kincseket. A végrendelet egyebek közt egy egész selyem ruhát és egy selyem szegélyt említ. 999-ben Agape, Dabro tribun leánya, tett végrendeletet, melyben Arany- szájú Szent János zárai templomának becses tárgyakat hagyományoz, köztük olyan fölszerelést is, mely művészi becsű lehetett, és selyem ruhákból egész A zágrábi székesegyház oldalról nézve.