Seite - 179 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

179 melyek a Quarneróból kerültek. A legnevezetesebbek azonban a puhányok gyűjteményei, úgy a fajok számát és kiválogatását, mint a köztük lévő számos ritka, sőt egyetlen példányokat tekintve. Kiváló fontosságú az Adriában lelhető fajok teljes sorozata, mely mintegy 600 fajt és 2000-nél több példányt számlál. A számos apró és legapróbb, ritka és újonnan fölfedezett fajokat mellőzve, csupán a Purpura haemastoma első és egyetlen adriai példányát, két Mitra zonata-t és azt a Thracia convexa-t említjük, melynek a Földközi-tengerben való honosságát Petit de la Saussaye kereken tagadta. A múzeum ezen részét illetőleg elmondható, hogy Európának egyetlen tengermelléki országa, még Anglia sem dicsekedhetik ilyen honi gyűjtemény nyel. Ép ilyen páratlan a maga nemében a krajnai, horvátországi, szlavóniai, dalmácziai, boszniai és montenegrói szárazföldi és édesvízi puhányok gyűjteménye is, a mely szintén 600-nál több fajból áll. Az említett honi gyűjteményekhez járul még egy általános, a mely főkép a honi élő és kihalt fajokkal való összehasonlítás czéljából szükséges. Több ezer fajból áll s számos igen ritka és becses rész- leges sorozata van; ilyen például a Baikal és Kaspi-tó összes puhányainak teljes és a Tanganjika-tóból valóknak egy részleges sorozata, stb., a minők más múzeumokban nem lelhetők. Ezeken kivűl Brusina igazgató a Magyar- országot, Horvátországot és Szlavóniát, valamint az egész Balkánfélszigetet igen jellemző neogen-rétegbeli puhányok gyűjteményét állította össze, mely néhány száz általa fölfedezett és elnevezett fajt foglal magában. Mióta Brusina Zágrábban tanít és fő figyelmét Horvátország és Szlavónia, valamint a délszláv országok és az Adria állatvilágára irányozza, azóta az intézet igen föllendült. Természetes, hogy a többi, itt nem említett állatrendek sem hiányoznak. Egyebek közt van egy adriai Foraminifera-gyűjtemény s a harmadkori Foraminiferák (a gyöklábúak egy osztályának) gyűjteménye Zágráb környé- kéről. Továbbá az adriai szivacsoknak egy kis gyűjteménye. A Tengermellék hydroid-polypjainak a sorozata teljes; az Adriában lelhető tüskebőrűeké is gazdag. Emezek között két Hacelia attenuta tűnik szembe, melyeket Brusina még 1868-ban hozott Ragusából. A szárazföldi, édesvízi és tengeri rákfélék gyűjteménye ugyan még nem teljes, de már is igen figyelemreméltó. Az adriai tengeri pókok, langusták és betűs rákok, homárok, stb. óriási példányain kivűl nevezetes egy édesvízi ollótlan rák (Telphusa fluviatilis) a montenegrói Rijeka melletti patakból, valamint az igen ritka nagy medve-rák (Scyllarus latus) déli Dalmácziából s még mások. Mondanunk sem kell, hogy a fajokban 23*