Seite - 194 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

194 vallástanításra, mint a vallási kötelességek teljesítésére felügyeleti joga van, s a tanítónak olyan felekezetűnek keli lennie, a milyen az iskolakötelesek többsége. Egyebekben a népiskolák községiek, a melyeket az illető községek kötelesek föntartani; bármely vallásfelekezetű gyermekek fölvehetők beléjök s állami fölügyelet alatt állanak. A néptanítók országos tisztviselők, s a községek javaslatára az országos kormány nevezi ki őket. Fizetésükről az egykori határőrvidék kivételével szintén a községek tartoznak gondoskodni. A hajdani határőrvidéken 20 százalékos iskolai pótadóból tartják fönn az iskolákat. A legkisebb tanítói fizetés 400 forintban van megállapítva, a mely az ötödéves pódékokkal 750 forintra emelkedhetik. Némely városokban ezenkívül helyi pótlék is van. A tanítók azonban e fizetéssel, a mely műveltségüknek és leg- égetőbb szükségeiknek sem felel meg, korán sincsenek megelégedve; másfelől pedig tagadhatatlan, hogy sok község már ezeket a fizetéseket sem bírja el, kivált ott, a hol több tanítót kell alkalmazni. Ennek folytán a népiskolai törvény következetes szigorú végrehajtása nem mindenütt lehetséges. Az iskolalátogatás aránya tehát nem is igen kedvező. 1897/98-ban Horvát- és Szlavonországban összesen 322.182 iskolaköteles gyermek közül csak 196.357 járt iskolába; ezeket 1083 népiskolában 2.243 tanító oktatta. Kisdedóvó 51 van az országban s ezekbe 586 fiú- és 677 leánygyermek járt. E számok azonban nem jelentik azt, hogy a tanítók egyenletesen vannak elosztva az országban, vagy hogy az iskolalátogatás nehézségének foka min- denütt egyenlő. Vannak vidékek, a hol minden iskolaköteles gyermek csak- ugyan jár is iskolába, de viszont vannak falvak, nevezetesen a Lika-Krbava vidékén, a hol számos gyermek sem iskolai, sem vallástanításban nem részesül. 1895-ben az addigi kedvezőtlen tapasztalatok alapján újabb egységes tantervet dolgoztak ki, mely az iskolalátogatás nagyon különböző föltételeire és a rövid iskolakötelezettségi időszakra való tekintettel rendeleti úton lépett életbe. Ebben mindenek előtt meg van szabva az összes iskolákban elérendő eredmény legcsekélyebb mértéke, a mely a vallástanításon kivűl az olvasásban, írásban és a legegyszerűbb számvetésben van megállapítva. Csakis ott, a hol e köteles minimumot elérte, szabad a tanítónak a tanítás tervét megszabott módon tágítania. Ugyanily értelemben fogtak a kézikönyvek javításához is, főkép az olvasmányi anyagot bővítvén. Az iskolai tornázást a helyi körülményekhez mérten szabályozták, és svéd mintára bevitték az iskolákba a slöjdöt is. Ez utóbbi azonban a czél félreértése miatt, a melyre vezetnie kellene, sok helyütt ellenállással találkozott, a minek következtében meghonosítása nem hogy