Seite - 208 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

208 minden évötödben nagyon jelentékeny születési többlet mutatkozott. Az^egész huszonöt év alatt az évi ádagos szaporodás átlag meghaladta a népesség egy százalékát; s az egyes időszakokban történt összes szaporodás, jelentéktelen eltéréssel megegyezett az utolsó népszámlálások által megállapított nép- növekedéssel. A mennyiben tehát az egész ország népesedési eredményeit veszszük szemügyre, a be- és kivándorlások csak igen csekély mértékben okoztak nyereséget, vagy veszteséget. Természetesen úgy a be-, mint a kivándorlás nagy jelentőségűvé válik, ha az egyes országrészekben végbemenő népcserét veszszük vizsgálat alá. Minthogy azonban az egyes vármegyék közt mutatkozó különbségek beható föltűntetése itt nem volna helyén : elég egész általánosságban kimutatnunk az itt figyelembe vehető legfontosabb mozzanatokat. Ha az egyes vármegyék népességét nem az egész (népsűrűség, melynek fokozatait a föntebbi első kimutatásban föltűntettük, de a mely nem nyújtja az egyes országrészeken való megoszlásnak egészen találó képét), hanem csak a mezőgazdasági terű- lettel hasonlítjuk össze: akkor egy négyzetkilométerre országos átlagban 123, a négy nyugati megyében 132—203 (Lika-Krbavában 139, Modrus-Fiuméban 132, Zágrábban 154, Varasdban 203), a négy keleti megyében meg 91—109 (Belovár-Kőrösben 109, Pozsegában 106, Verőczében 100, Szerémben 91) lélek esik. Ezeket az ellentéteket, melyek már magukban véve és egyenlő körülmények között is bizonyos irányban szükségképen módosítanák a népesség állományában történő változásokat, még jobban kiélesíti az, hogy egyéb körül- mények is nagy különbségket okoznak, és pedig a nyugati megyéknek, vagy azok nagy részének rovására. Hogy csak néhány dologra hivatkozzam, meg- említem az utóbbi megyékben a föld csekélyebb termékenységét; a gabona- termesztésre kevésbbé kedvező éghajlatot, a mezőgazdaságnak csaknem egyedüli uralmát a gazdasági életben; a földbirtok rendkívül nagy szét- forgácsolódásával és a nagyobb gazdaságok hiányával szemben a népességnek állandóan emelkedő szaporodását, mely a mezőgazdasági területhez való arányát évről-évre kedvezőtlenebbé teszi ; és végűi a népességnek általánosságban csekélyebb műveltségét, a mi a mívelhető föld kimerítőbb hasznosítását legalább is megnehezíti, s a mit csak részben egyenlít ki a lakosságnak kiváló természeti ügyessége, nagyobb szorgalma és munkakedve. Az ország egyik felében gyér népesség, termékeny szántóföldekkel borított vidékek, munkára elég alkalom, de hiány a szükséges munkaerőben s ennek folytán nagyon alacsony telek- árak ; másrészről szűkösen levő s nem is oly termékeny föld, mely a gyorsan