Seite - 211 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

keztében számosan, kik a remélt boldogulást a külföldön nem találják meg, a visszatérés lehetőségét is elvesztik ; hogy továbbá a nagy nyereség reménye gazdaságilag tehetős elemeket is kivándorlásra csábít; és hogy a munkabíró férfiaktól elhagyott számos vidéken minden mezőgazdasági teendő a női népesség vállaira nehezül. De másrészt nem lehet tagadni, hogy a magas munkabérek, valamint nagy takarékosság és rendkívül egyszerű életmód sok kivándorlónak tényleg sikerűit kiküzdenie gazdasági önállóságát; hogy a mozgalom által érintett némely vidéken a jóllét emelkedni látszik ; és hogy a kivándorlottak a külföldön való hosszabb tartózkodás alatt sok képzettséget, ügyességet, tetterőt és vállalkozó kedvet sajátítanak el. S mivel nagyon kérdéses, vajon egyáltalán sikerűlne-e a mozgalmat önkényesen elnyomni, az a vélemény került fölül, hogy a hatóság első sorban oktatólag, fölvilágosítólag igyekezzék hatni a népre, hogy a mozgalom tovább ne terjedjen, s hogy a lelkiismeretlen kivándorlási ügynökök iránt teljes szigorral járjon el. Az ország határain ádépő kivándorlások közt terjedelménél fogva külö- nösen ki kell emelnünk a Boszniába és Herczegovinába irányulót. Azonnal a megszállás után, 1879-től 188l-ig, Lika-Krbava és Modrus-Fiume megyékből ezren meg ezren tódultak a szomszéd Bosznia bihácsi kerületébe, hol a föld- birtoknak nagyon alacsony ára volt, s egész sor földmíves-telepet alapítottak. E telepítvények virágzása, valamint az anyaországgal való élénk közlekedése évek folytán újabb oda költözéseket vont maga után. A megszállt tartományok gyors gazdasági előhaladása, új bánya- és nagy iparvállalatok keletkezése s ezzel karöltve a fokozódó munkás-szükséglet folytán a kivándorlás lassanként más vidékekre is kiterjedt, úgy, hogy már az 1895 ápril 2 2-én végrehajtott bosznia-herczegovinai népszámlálás összesen 33.754 horvát-szlavonországi illetőségű egyént állapított meg. Ebből a számból a legnagyobb rész (19.325 vagyis 59 százalék) Lika-Krbavamegyére esett, azután következett Modrus- Fiume (4773 lélekkel vagyis 14 százalékkal) és Zágrábmegye, különösen annak Boszniával határos déli része (2120 vagyis 6 százalékkal), míg a többi megyék csak kisebb számokkal szerepeltek, vagy pedig, mint Belovár-Kőrös- és Varasdmegye jóformán figyelembe sem jöhetnek. Csekélyebb, de még sem egészen utolsó dolog a munkások rendes évi belső vándormozgalma az országnak viszonylag fölös népességű nyugati részéből, a mi ugyanazon okokból magyarázható, melyek a kivándorlásnak is alapúi szol- gálnak. Itt csak a németországi „Sachsengängerei "-hoz hasonló vándorlását említem Lika-Krbava és Modrus-Fiume megyék mezőgazdasági munkásainak, 27*