Seite - 212 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

212 kik évenként nagy csoportokban vonulnak főleg Szlavóniába, s ott különböző mezőgazdasági munkákat vállalnak ; továbbá Modrus-Fiumemegye hasonló- képen társas csoportokká szervezkedett erdei munkásait, kiket az országban mindenféle erdei munkánál s faipari vállalatoknál, mint rendkívül gyakorlott és ügyes munkásokat szívesen alkalmaznak; végül a kőmíveseket és kőfaragókat kik a tengerpart némely vidékéről minden évben nagyobb számmal távoznak el hazulról, hogy részint mint vállalkozók, részint mint munkások vegyenek részt a szakmájukhoz tartozó munkákban. Az itt csak futólag érintett egész külső és belső vándormozgalomról, mint említettük, nincs közveden statisztikai adatgyűjtésünk, mely annak terje- delmét és irányát számszerűleg is mégismertetné. Csak hatásának a megállapí- tására van némi alapunk. Az 1880-tól 1890-ig terjedő időszak alatt a négy nyugati megyénél, melyek legnagyobb mértékben szenvednek a kivándorlástól, 41.374 lelket tevő veszteség mutatkozik (az 1880. évi népességnek 4.03 száza- léka), mely, ha kihagynók a fővárost s néhány más nagyobb bevándorlással dicsekedő helyet, még valamivel nagyobb is lenne. Ellenben bevándorlások- folytán az ország keleti részének végleges nyeresége 61.283 lélekre (az 1880. évi népesség 7.08 százalékára) rúg. Továbbá a két népszámlálásnak a születési helyre vonatkozó statisztikai adataiból azt látjuk, hogy 1880-tól 1890-ig a magyarországi születésű lakosok Horvát-Szlavonországokban 30.315-tel, az ausztriai születésűek pedig 10.938-al szaporodtak. Az előbbi számból a leg- nagyobb rész (28.440) Szlavóniára és Belovár-Kőrösmegyére esik, míg az osztrák születésűek növekedésében csak Zágráb város, Pozsegamegye, első sorban pedig Belovár-Kőrösmegye (6039, többnyire Cseh- és Morvaországból) részesültek. Ez a néhány adat is megerősíti azt, a mire föntebb hivatkoztunk, s egyúttal bizonyítékúl szolgál arra nézve, hogy mind e vándorlások aránylag nagy terjedelmű mozgalomnak tekintendők, melynek a népesség egész fejlő- désére gyakorolt hatását nem lehet kicsinylenünk, s melynek következményei a népleírás különböző eredményeiben is világosan nyilvánulnak. Minthogy itt nagy kitéréssel járna az utóbbit rendszeresen tárgyalni, csak a népességnek nemzetiség, hitfelekezet és foglalkozás szerinti megosztására vonatkozó néhány legfontosabb adatra szorítkozom. Becslések alapján, melyeknek megbízhatóságáért különben nem vállal- hatunk felelősséget, 1869-ben azt tartották, hogy az idegen nyelvű elemek Horvát-Szlavonországok összes népességének körülbelül 4 százalékát alkotják.