Seite - 236 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

236 Legalább nagyjából vizsgálva ez erdők állományát, úgy találjuk, hogy a vágható erdők további gyarapodására számítani voltaképen már nem lehet, sőt hogy a fakészlet csökkenésnek indúlt, úgy, hogy a birtokosokra erdejük értékesítésének halogatásából csak veszteség származhatik. Másfelől azonban az is nagy baj, hogy úgy nevezett középkorú, vagyis olyan 50—100 éves erdőrészek, melyek az idős állabok fogytával mint vághatók, amazok nyomába lépve a használat folytonosságát biztosíthatnák, nincsenek. Szembeötlő az a jelenség is, hogy bár az ország sík vidékét még a legutóbbi időkig is nagy kiterjedésű és termelőképességű tölgyesek és bükkösök borították : a legutóbbi évtized alatt az ország nem is sejtett rohamossággal föllendült fakereskedelme ebben a tekintetben szintén jelentékeny átalakúlást idézett elő, s ha különösen az ország déli hegyvidékét boritó nagy erdőségekben nagy tőke hever úgy szólván holtan, viszont más felé már egész országrészek majdnem teljesen erdőtlenekké lettek. E jelenségek fő okai részint a század közepén lefolyt zavaros állapotokban keresendők, részint pedig abban, hogy az állami erdészet a legújabb időkig alig volt szervezve; továbbá hogy az erdőket terhelő szolgálmányok megváltása csak hosszadalmas és körűiményes eljárás után volt lehetséges, s végűi hogy az erdőbirtokosok a szálanként eladott fák után maradt hézagokat beerdősíteni s elhasznált erdeiket fölújítani soká elmulasztották. Az erdők használását, jobban mondva a Horvátország erdeiben fölhal- mozott nagy kincsek értékesítését illetőleg azt látjuk, hogy míg a Tengermellék már évszázadok óta igen élénk s helyenként nagy fontosságra jutott fakeres- kedést űzött: az ország fatermelése legnagyobbrészt mégis csak az újabb időben j utott a világpiaczra. Viszont a fakereskedclemnek ezen váratlanúl gyors fejlődése következtében az ország „őserdői" alig néhány évtized alatt annyira jutottak, hogy immár nagyon is ideje volt ennek a pénzharácsolás czéljából az erdő- birtokos költségére űzött erdőpusztitásnak gátat vetni. A fát értékesítő módok közt különben ma is a tövön való eladás a legáltalánosabb. A fakereskedelem elegendő számú, hitellel biró és megbízható czég kezében van. Házi kezelésben a tűzifakereskedés is csak kivételesen történik. A vágási módok közül majdnem mindenütt a tarvágást alkalmazzák, még pedig rendszerint akként, hogy a vágás alá kerülő erdőrész természetes fölújulását a vágást megelőző magtermés fölhasználásával biztosítják, gondos- kodván természetesen az esetleges hézagok pótlásáról; az ültetés ellenben ma még csak kivételesen, a hegységi erdők területén van gyakorlatban.