Seite - 243 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

24á tudja, részben a hegy és sík közötti ellentétek belső kapcsolatából ered. Ha a városból kimegyünk a Száva és mellékfolyói által feltöltött síkságra és éjszak felé tekintünk, azt látjuk, hogy Zágráb egy látszólag meredek, sötétlő erdővel fedett hegység lábánál terül el, a melynek gerinczéről dél felé hegyhátak nyúlnak be a völgybe, mint valami óriási kéznek az ujjai. Közöttük mélyen bevágott völgyek terűinek el, a völgyek ölében folydogáló patakok zakatoló malomkerekeket hajtanak, a hegyoldalakat az éltető bő nedvesség üde zöld szőnyeggel vonja be. A vallás- és közoktatásügyi kormány épülete Zágrábban. E völgyeket éjszak felé a zágrábi hegység öve elzárja és védi, délnek azonban szelíden lejtősödve nyílnak a Száva felé és tárva állanak a déli szélnek. Épen ott, a hol a dombnyúlványok leereszkednek a Száva felé és ezek a szűk völgyek nyílnak, fekszik az oltalmat adó hegységre támaszkodva a város és messze lenyúlik a síkra. A régi, szűk városrész, múlt eredetének megfelelően, egykori várfalainak romjaival két dombon, a Kaptolon és a Griéen terűi el az új város fölött, a mely a síkságon bontakozik ki és tágas, téres telepen erősen növekedve a modern haladás és teremtő tevékenység képét nyújtja. 81*