Seite - 250 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

250 a meredek Hosszú-útczán a JellaCié-térre érünk. Ez a minden irányban történő közlekedés középpontja, a mely felé különösen vásáros és ünnep- napokon nagy néptömeg tolong. A ki ismerni óhajtja a szép nemzeti viseletet, a melyhez a nép a város közelsége és a gyári szövetek olcsósága mellett is szívósan ragaszkodik, a Jellaőié-téren gazdag változatot talál belőle. Ez a tér nemcsak piacza, hanem gyülekező helye is a földmívelő népségnek, a mely vasárnaponként csoportosan vonul a városba. A színes hímzésű fehér ruhát viselő asszonyok hosszú sorokban állanak és különféle élelmi szereket árúinak; a férfiak is itt végzik vásárlásaikat, talál- koznak rokonaikkal és más falubeli ismerőseikkel, és innét mennek dolgaik végeztével közösen a templomba. A tér közepén áll {ellaíié bán érczből öntött lovas alakja. A szobrot 1866-ban leplezték le ünnepélyesen; ez az elsőrangú műtárgy a város legnevezetesebb szoborműve; Fernkorn egyik legsikerültebb művének tartják. A tér keleti oldalán terűi el az Oláh-útcza (Vlaska ulica) nevű városrész, a mely, mint az elővárosok általán, külső szélén széles és tágas. Szent Péterről czímzett templomát 1795-ben szentelték föl. A nyugati oldalon nyílik az Ilica, a mely szép épületekkel és palotákkal díszes- kedik, de oly szűk és görbe, hogy az élénk forgalmat alig képes befogadni. Itt mutatkozik leginkább a városi élet; bolt boltot ér, és egész házak csupán árúrakodó-helyekűl szolgálnak. Egész nap élénk üzleti mozgalom uralkodik itten; téli estéken meg, ha a kirakatokban kigyúlnak a lámpák, itt tolong a sétáló közönség. Legnevezetesebb épületei a horvát takarékpénztárnak és leszámítoló banknak a múlt évben befejezett palotái; a kettőt a nagy olasz városok oszlopcsarnokai mintájára készült átjáró köti össze. A zágrábi élet ezen ütőeréből, a mely nyugat felé egészen a város végére vezet ki, dél felé az új városrészek széles, szép útczái ágaznak ki. Ezek egyikében, a Margit- útczában van a szerb (görög-keleti) templom, a mely kívülről jelentéktelen, de belül Bollé H. tervei szerint dúsan van díszítve. A Mária Valéria-úton a zsinagóga mellett Zágráb gyöngyéhez érünk, t. i. a Zrinjevacra, a Zrinyi-térre. Terebélyes platánfák széles sorai szegélyezik a kitűnően gondozott ültetvényeket, a melyeknek üde zöldje közül művészi mellszobrok esillámlanak felénk és szökőkútak lővelik vízsugaraikat a magasba. A tér közepén tágas zenecsarnok áll; éjszaki oldalán mcteorologiai mérésekre szolgáló oszlop van, a délin meg híres horvát férfiak mellszobrai vannak föl- állítva, úgy mint Clovius Gyula és Medulié András festőké, Jurisics Miklósé és Frangepán Kristófé. Mindannyit Rendií Iván faragta márványba.