Seite - 271 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

271 húzódott a Fazekas-útcza. Ma az Ilica Zágráb legfontosabb forgalmi útja s így nem érdektelen megtudni, honnan származik ez a név. Ez útczán folyt végig az Ilica nevű kis ér, melynek közelében nagyon sok fazekas-agyag (horvátúl „ilovaCa") akadt; ez volt az oka, mért telepedett meg itt annyi fazekas. Mint Gradéc, akképen a káptalan-város is egyre tovább terjeszkedett. A kanonokoknak nagyon is érdekükben volt, hogy egyfelől jövedelmeiket gyarapítsák, másrészt új jobbágyok szerzésével szilárdítsák és teijeszszék hatal- mukat, hogy aztán a gradéci polgárokkal folyó, gyakran nagyon véres viszályaikban, s az erőszakos szomszédok betörései alkalmával mentül több fegyverest állíthassanak talpra. A káptalan-várostól éjszakra a székes-káptalan- nak még László királytól kapott, pusztán heverő jószágai voltak. Akkor még csak egy-egy malom állt ottan a Medve patakon. Elhatározták tehát, hogy e terűleteket benépesítik. Hogy telepeseket édesgessenek oda, nemcsak földet adtak nekik haszonélvezetre, hanem az 1344 szeptember 9-ki okirat értelmében különböző kiváltságokat is. Az új, Nova vagy Lijepa ves (Űj- vagy Szépfalu) nevet nyert telep 1850-ig külön község maradt. Az új polgárok természetesen főleg arra köteleztettek, hogy földesuruk (a székes-káptalan) érdekében őr- és katonai szolgálatokat végezzenek. Más- különben kevéssé terhelték meg őket s az adók csekélyek voltak. Szent Márton napján minden háztulajdonosnak 40 dénárt kellett fizetnie s évenként még három izben ajándékot adnia, és pedig karácsonykór egy hízott kappant, négy kenyeret, egy sajtot s 15 tojást, Szent István napján pedig két jérczét, vagy két nagyobb csirkét, 4 kenyeret, meg 10 tojást. Már három évvel később Újfalu külön lelkészséget kapott, melyet a káptalan dúsan ellátott; Keresztelő Szent Jánosról nevezett plebánia-temploma 1348-ban épült ; ma egy múltszázadi templom áll a helyén. A közép-kor vége felé a törökök már majdnem az egész Balkán-félszigetet meghódították volt. Immár Horvátországra és Szlavóniára került a sor, mely ettől kezdve sok századon át a kereszt és a félhold közötti nagy és véres tusák színhelye volt. Hogy magukat és vagyonukat védtelenül ki ne szolgáltassák a rettenetes ellenségnek, a kanonokok 1469-ben elhatározták, hogy a káptalan- várost, mely árkokkal és faczölöpökkel már meg volt erősítve, erős várrá alakítják át. Mátyás királytól engedélyt nyertek a terv kivitelére, s megkezdték az erődítési munkákat, eleintén lanyhán, de 1473 ó t a n agy buzgalommal, úgy hogy néhány év múlva be is fejezték. Akkor azután fegyverről és fegyver- forgató emberről kellett gondoskodni. A kanonokok laki Thuz Osvát püspök