Seite - 273 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

273 kihaltával Medvevár gyakran cserélt urat. Mindezen birtokváltozások ellen a zágrábi székes-káptalan örökösen tiltakozott és azt vitatta, hogy Medvevár kezdet óta a zágrábi székesegyház tulajdona. Ciliéi Ulrik és Frigyes grófok Medvevár kormányzatát egy németre, Stamm Vilmosra bizták, ki mint város- kapitány és várnagy a legdurvább erőszakosságokat követte el a zágrábi polgárokon és környékbeli jobbágyaikon. Hasztalan kerestek a polgárok s a kanonokok orvoslást a főispánnál, a bánnál s végül magánál a királynál. Az ügy hosszadalmas vizsgálatokra s pörökre vezetett, melyekben a Ciliéi grófok és barátaik a legarczátlanabbúl letagadtak mindent, sőt még ők emeltek panaszt a polgárok állítólagos hatalmaskodásai ellen. A Ciliéi grófokat végül A régi Zágráb. (XVIII. századbeli metszetről.) kártérítésre ítélték ugyan, de az ítéletet, noha maga Albert király erősíté meg 1438 márczius 4-én, ugy látszik, sohasem hajtották végre, mert Ciliéi Ulrik gróf azután még jobban hatalmaskodott, mint annak előtte. Gradec várát 1441 tavaszán rajtaütéssel megvette s a polgárokat házaiktól, malmaiktól, szőleiktől, rétjeiktől és szántóföldeiktől is megfosztotta s mindezt a maga emberei közt osztotta szét. A Ciliéi grófok akkor az egész birodalom leghatalmasabb urai voltak, s így a városi közönség semmire sem mehetett ellenök. Még azután, hogy Ciliéi Ulrik grófot 1456-ban Nándorfejérvárt meg- ölték, sem igen javult a helyzet, mert Medvevár Ulrik özvegyére, Katalin grófnéra, Brankovics György szerb despota leányára szállt, ki a szerb Milakovté Bogavacra bizta a kormányzatát. Ez az új várnagy rácz őrségével („Bogavec Milakovych, rascianus, castellarne castri Medve vocati, per familiares et servitores suos, similiter rascianos" — — Tkalfié, Mon. II. 197 oki.) H. 36