Seite - 274 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

274 folytatta a szerepet, melyet az előtt Stamm Vilmos vitt az ő német zsiványai- val („per suos theutonicos latrones"). Lovat, meg ökröt lopott s félholtra botoztatta az elfogott polgárokat, parasztokat, sőt feleségeiket is. Csak mikor Katalin grófné más várakkal egyetemben Medvevárát is eladta Vitovec Iván horvát bánnak s 1461-ben eltávozott Horvátországból, javult meg a helyzet. Medvevár csakhamar Mátyás király kezére szállt, ki azt 12.000 arany forintban Osvát zágrábi püspöknek és testvérének, Thuz y Jánosnak, adta zálogba. Thuz János a városhoz tartozó Dediéi, Bitek, Cerno- merec és Novaki falvakat nyomban erőhatalommal magához ragadta, azt állítván, hogy Medvevárhoz tartoznak. Ebből pör támadt, melyet a király a városi közönség javára döntött el. Thuz János újra erőhatalommal foglalta el e helyeket, de másod ízben is elítélték s minthogy sok más hatalmaskodást is követett el, Medvevárát 1481-ben vissza kellett adnia a királynak; utóbb attól való féltében, hogy más bűntényeiért is felelősségre vonják, elmenekült Velenczébe. Mátyás király Medvevárát törvénytelen fiára, Corvin Jánosra, a későbbi szlavóniai herczegre hagyta, kinek halála után (1504 október 12) özvegyére, Beatrixra, Frangepán Bernát leányára szállt. Beatrix György brandenburgi őrgróffal kelt egybe, ki Medvevárat neje elhúnytával megtartotta s 1524 október 27-én 20.000 forinton Mária királynénak, II. Lajos király nejének adta el. Medvevár várnagyai és tiszttartói az új birtokosok alatt is hatalmaskodtak szomszédaikon, különösen Gradéc szabad királyi város, a székes-káptalan, meg a remetei pálosok jobbágyain. A mohácsi csata (1526) után Medvevár Kariovié Iván grófra, 1531-ben pedig a Zrínyiekre szállt, kik a zágrábi püspökökkel s a székes-káptalannal hosszas küzdelmeket folytattak. 1559-ben Gregorianczi Ambrus, horvát al-bánt iktatták be törvényesen Medvevár birtokába. Fia, István, mint Medve vár ura, fontos szerepet vitt az 1573-iki nagy parasztlázadásban; szomszédvári Tahy Ferencz iránt való ellenséges érzelmeitől indíttatva ugyanis a parasztok pártjára állt s titokban kezdettől fogva bátorította és bujtogatta őket; utóbb mégis horvát al-bánná s az országos had fő kapitányává lett. 1574-ben helyreállíttatta Medvevárát s romba dőlt falait újra fölépítteté. De már 1590-ben egy földrengés ismét annyira megrongálta, hogy többé lakható sem volt. A vén Gregorianczi Istvánnak §estinei kastélyába kellett költöznie, melyet kevéssel az előtt épít- tetett azon hegy alján, melyen Medvevár emelkedett. Medvevár immár több mint háromszáz esztendő óta rom, de mint ilyen is régi idők emléke, melyről nem csupán az igaz történelem beszél sok