Seite - 282 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Band 24/1

282 a keresztény vallástól s mint mohamedán Mehmet nevet vett föl. Draskovic püspök a keresztény vallástól elszakadt kanonokot ünnepélyesen kiközösítette. Összes bútorát kivitték kanonoki kúriájából, máglyába rakták s elégették, a kúriát magát feketére festették, összes ablakait beverték, az ajtókat széttörték, sőt két szőlejét is gyökerestől kipusztították; de két székesegyházi javadalmas utóbb engedélyt kapott, hogy újra beültesse azokat. E két szőlő egyikét ma is Ferencznek, a másikat meg Mehmetnek hívják s a telekkönyvbe is így vannak bevezetve Filipovié keresztény és török nevének emlékére. De még ezzel sem csillapúit le a Filipovié elleni harag; javadalmát megszűntették s jövedelmét egy székes-templomi orgonás fizetésére fordították. Még a XVI. században gymnasiumot helyeztek el a Filipovié-féle kúriában, a XVIII. század óta pedig az egyházmegyei papnövelde épülete áll helyén, melyet a nép manapság is „fekete iskoládnak nevez. A XVI. századiaknál még véresebbek voltak Horvátországban (oda értve Szlavóniát és a határőrvidéket) a parasztlázadások a XVIII. században. A legveszedelmesebb 1755-ben támadt; Kusic Mihály vezette és Zágrábot még jobban fenyegette, mint Gubec Máté. A föllázadt parasztok, számra valami 20.000-en, nyíltan azt tűzték ki föladatukká, hogy Zágrábot megvívják s az urakat mind levágják, mert Zágrábból árad minden baj a szegénységre. Az egész környék nemessége Zágrábba futott. Thanzy Ferencz, az akkori zágrábi püspök (1751 —1769), a püspöki várost sietve védhető állapotba helyezte, az összes fegyverfogható polgárokat fölfegyverezte, a jezsuiták bezár- ták iskoláikat s eltávoztak Zágrábból. Ezeknek a parasztlázadásoknak legalább az az egy jó következményök volt, hogy Mária Terézia királynő hatalmas beavatkozására rendezték az úrbéri viszonyokat, a mi a szegény jobbágyság helyzetét mégis tetemesen megjavította. De nem csupán belső polgárháborúk, törökök és parasztzendűlések károsították és veszélyeztették nagyon gyakran a régi Zágrábot, hanem hosszú történetének folyamán többször látogatta hívatlan vendégül a török pestis- járvány is, melyet „fekete halálu-nak neveztek. Ázsiai pestis dühöngött Zágrábban és környékén 1374-ben és 1382-ben. Még kegyetlenebbül lépett föl 1645-ben, midőn harmadszor és utóljára jelent meg Zágrábban. Ezúttal rettentően megtizedelte Zágráb lakosságát. A pestisnél gyakrabban pusztítottak Zágrábban földrengések, meg tűzvészek, mert a város talaja földtani mineműségéhez képest gyakori kisebb