Seite - 289 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2
Bild der Seite - 289 -
Text der Seite - 289 -
289
Ó-Zágráb „papi város" elnevezésének kivált a Káptalan-város felel meg
Újfaluval, mely az alapító káptalan adófizetője is maradt, továbbá az Oláh-
útcza, mely a Káptalan-várossal kezdet óta egy községet alkotott. A Káptalan-
város élén a püspök állt 32 kanonokkal. A püspököt eredetileg a király, később
néha a pápa nevezte ki, némelykor azonban a székes-káptalan választotta;
most a pápával való előzetes megegyezés után a király nevezi ki az érseket.
A kanonokokat eleintén a püspök, később a pápa, azután a püspök vagy a
király nevezte ki, most pedig a kormány előterjesztésére az érsekkel való
előzetes megegyezés után a király nevezi ki. A zágrábi püspökség alapítása
óta dúsan volt javadalmazva, de nem a székes-káptalan. A kanonokok eleinte
közös kúriában laktak, akár a szerzetesek; lassan-lassan aztán magánlakásokba
oszlottak szét, míg II. István püspök 1227-ben a mai káptalan-téren telkeket
nem adott nekik, melyeken kúriáik épültek. De még ezután is közös pinczéből
kaptak bort, naponként egy-egy pintet. Egyes püspökök segélyezték a székes-
káptalant s átengedték neki némely vidékek tizedét és más jövedelmeket,
mi néha bonyodalmas pöröket okozott. Idővel azonban más jóltevők is
akadtak, kik elhalmozták ajándékaikkal a zágrábi székes-káptalant, míg az
mai gazdagságára nem jutott.
A székes-káptalan nagy tekintélynek örvendett, s mint hiteles hely (locus
credibilis), alapításától kezdve 1850-ig föltétlen hitelességet élvezett, azaz:
a székes-káptalan pecsétjével ellátott okiratokat és más okleveleket, akár
eredetiek voltak, akár csak másolatok, hiteleseknek ismerték el. Akkoron az
egyezségeket és szerződéseket, végrendeleteket és vagyonátruházásokat,
valamint minden másnemű okiratokat a székes-káptalan előtt kötötték, mint
manapság a közjegyző előtt. A káptalan hitelesítő pecsétjéért meghatározott
díjat kellett fizetni.
Noha a papság a szerzetes kolostoroknál fogva a régi felső városban
is nagy számban volt képviselve s természetesen fölöttébb befolyásos szerepet
vitt, mégis ebben a polgári községben mások voltak az állapotok, mint a
Káptalan-városban. A tisztelendő urak a Káptalan-városban biztosított jövedel-
meikből éltek, míg a gradéci polgárok keresetükből tartották fönn magukat.
A középkori Nyugat-Európában virágzott sokféle iparágból csakugyan sokat
látunk Zágrábban is képviselve, a hol a XIV. és XV. században általában
élénkebb élet pezsgett, mint a XVI. század óta a XIX. század negyedik
tizedéig. A török uralom széttépte Horvátország nemzeti művelődésének
fonalát, s ez a szomorú jelenség Zágráb életében is visszatükröződik. A közép-
H. 37
zurück zum
Buch Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2"
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Horvát-Szlavonország (2)
- Band
- 24/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1901
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 16.0 x 21.88 cm
- Seiten
- 296
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch