Seite - 289 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

289 Ó-Zágráb „papi város" elnevezésének kivált a Káptalan-város felel meg Újfaluval, mely az alapító káptalan adófizetője is maradt, továbbá az Oláh- útcza, mely a Káptalan-várossal kezdet óta egy községet alkotott. A Káptalan- város élén a püspök állt 32 kanonokkal. A püspököt eredetileg a király, később néha a pápa nevezte ki, némelykor azonban a székes-káptalan választotta; most a pápával való előzetes megegyezés után a király nevezi ki az érseket. A kanonokokat eleintén a püspök, később a pápa, azután a püspök vagy a király nevezte ki, most pedig a kormány előterjesztésére az érsekkel való előzetes megegyezés után a király nevezi ki. A zágrábi püspökség alapítása óta dúsan volt javadalmazva, de nem a székes-káptalan. A kanonokok eleinte közös kúriában laktak, akár a szerzetesek; lassan-lassan aztán magánlakásokba oszlottak szét, míg II. István püspök 1227-ben a mai káptalan-téren telkeket nem adott nekik, melyeken kúriáik épültek. De még ezután is közös pinczéből kaptak bort, naponként egy-egy pintet. Egyes püspökök segélyezték a székes- káptalant s átengedték neki némely vidékek tizedét és más jövedelmeket, mi néha bonyodalmas pöröket okozott. Idővel azonban más jóltevők is akadtak, kik elhalmozták ajándékaikkal a zágrábi székes-káptalant, míg az mai gazdagságára nem jutott. A székes-káptalan nagy tekintélynek örvendett, s mint hiteles hely (locus credibilis), alapításától kezdve 1850-ig föltétlen hitelességet élvezett, azaz: a székes-káptalan pecsétjével ellátott okiratokat és más okleveleket, akár eredetiek voltak, akár csak másolatok, hiteleseknek ismerték el. Akkoron az egyezségeket és szerződéseket, végrendeleteket és vagyonátruházásokat, valamint minden másnemű okiratokat a székes-káptalan előtt kötötték, mint manapság a közjegyző előtt. A káptalan hitelesítő pecsétjéért meghatározott díjat kellett fizetni. Noha a papság a szerzetes kolostoroknál fogva a régi felső városban is nagy számban volt képviselve s természetesen fölöttébb befolyásos szerepet vitt, mégis ebben a polgári községben mások voltak az állapotok, mint a Káptalan-városban. A tisztelendő urak a Káptalan-városban biztosított jövedel- meikből éltek, míg a gradéci polgárok keresetükből tartották fönn magukat. A középkori Nyugat-Európában virágzott sokféle iparágból csakugyan sokat látunk Zágrábban is képviselve, a hol a XIV. és XV. században általában élénkebb élet pezsgett, mint a XVI. század óta a XIX. század negyedik tizedéig. A török uralom széttépte Horvátország nemzeti művelődésének fonalát, s ez a szomorú jelenség Zágráb életében is visszatükröződik. A közép- H. 37