Seite - 292 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (2), Band 24/2

292 alapítása óta, Gradéc pedig szabad királyi várossá emeltetése (1242) óta nagy önkormányzatot élveztek, mely a közép-kor végén bizonyára még jóval kiterjedtebb volt, mint a jelenkorban. A közigazgatás, valamint a bíráskodás Gradécban az összes feddhetetlen polgárok részérói évről-évre szabadon választott városbíró (judex), esküdtek (jurati) és városi tanácsosok (consiliarii) kezébe volt letéve. A választott városbírót a király erősítette meg. De a királyhoz való folyamodást csak nagy ritkán, s akkor is csak gazdag felek utolsó jogorvoslatul alkalmazták, mert nagy nehézségekkel és költséggel járt. Olykor-olykor megesett, hogy a bán be akart avatkozni a város igazságszolgáltatási ügyeibe, s hogy a városbírót a korona nevezte ki; de a polgárságban nyomban olyan ellenzék támadt a városi önkormányzat. csorbítására irányuló ilyen kísérlet ellen, hogy a király és a bán meghajoltak a város jogai előtt. Zágráb összes közjogának alapjául IV. Béla két nagy bullája (1242 és 1266) és „Szlavónia jogszokásai" szolgáltak. A párbajt, mint úgy nevezett istenítéletet, még az 1242-iki arany-bulla kizárta a bírói eljárásból. Egyebekben a feddhetetlen tanúk számát tekintették fő fontos- ságúnak. Minden vétségnél és bűnténynél meg volt szabva, hány feddhetetlen, polgárjogot élvező tanú szükséges, hogy a bűnösség bebizonyíttassék, vagy a panasz alaptalansága kideríttessék. Fajtalanságot, mint a középkori Európában, általában súlyos bünte- tésekkel, sőt tűzhalállal fenyítettek, míg az élet biztonsága ellen elkövetett bűntényeket sokkal enyhébb megtorlással sújtották. Bűntények büntetéséül igen gyakran alkalmazták a homlokon való megbélyegzést és az orr vagy a fül levágását. Viszont sok, mai szempontból nagy bűntényt csak pénzbírsággal büntettek. A legroszabbúl jártak a boszorkányok; azok a vén asszonyok, kik vesztökre azzal dicsekedtek, hogy varázslással tudnak tenni valamit, vagy olyanok, kik csupán csak gyanúba keveredtek, hogy varázsszereket használ- nak, máglyán lelték halálukat. A most oly szép és kedvelt Tuskanec-park bejáratánál volt a vesztőhely, hol a boszorkányokat megégették. Zágráb a XIV. század óta nemcsak hivatalos fővárosa, hanem úgy művelődési, mint politikai tekintetben is legfontosabb városa a régi Szlavóniá- nak s a mostani Horvátországnak. Már a tatárok beütése előtt volt a Káptalan- városban, a székesegyház előtt báni palota. De, mikor Gradécet, mint szabad királyi várost megerősítették, ott is építettek báni palotát, s ezen kivűl a XIV. században Róbert Károly király rendeletére királyi palotát is. Ez a királyi palota, melyben „egész Szlavónia" herczegei is székeltek, a város déli részében